Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

I. Hogyan jön létre bennünk a színház?

vette,a Helénát hazakisérő Henelaosz útját mutatta be. Burleszk-szerü gunydal arról a szomorú temetésről, amely egy egész nemzetet nyelt el.

Amikor Szophoklésztől kezdve a költőnek szabad volt immár olyan szatirikus drámát Írnia, amely független a trilógia tragikus tárgyától, megszűnt a komikum és a tragikum szoros egybekapcsolódása: mindkettőnek kitépték gyökerét. Egyetlen sejtből kettőt csináltak és a két sejt egymástól függetlenül kezdett el élni. Ami összefűzte őket, az az élettel szembeni "vallásos” álláspont volt. Felszabadítva a színház e két megnyilatkozási formáját, a vallásosság kiküszöbölődött. Ha a művészet kivirágzása magasba szökkent is, mihelyt a profán jelleg elkülönült a vallásitól, hanyatlása nincs kevésbé közel.

Ez igy igaz minden korban és minden országban.

Amikor a "vallásos" szellem kimerül, megjelenik és virágzik az önmagáért való művészet. Bőséggel pazarlódik az örökség. Ez az aranykor... amelyért a hanyatlás lassú időszakával kell fizetni.

"Országokat csókoltunk el" - kiált fel Shakespeare az Antonius és Cleopátrában.

A színház, akár az élet, ciklikusan fejlődik. Egy uj vallás, amely az emberi hanyatlás valamely gyászos szakaszában születik, megint rendbehozza az életet és fellendít egy uj civilizációt. Bizonyos időre elveti a szinházat^acely a társadalom hanyatlásával együtt elfajult. A színház átmegy a maga purgatóriumán.

De a színházat nem olyan könnyű agyonverni. Megszökik börtönéből és illegalitásba vonul: vándorkomédiások, trubadúrok, csepürágók ápolják a tüzet kéteshirü kocsmák és fogadók udvarán. Az uj vallás közben megveti a lábát és megállapodva, szükségét érzi a színház feltámasztásának. A színjáték újra megtalálja helyét a liturgikus szertartásokban. Kezdetben csak egyetlen szólóhangról és a kórusról van szó. Később az "utánzás" fejlődni kezd. Magánál az oltárnál- 21 -