Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

I. Hogyan jön létre bennünk a színház?

Én ebből a következőket emelem kis

1. A "szöveges" színház tehát, mint a "nyelv kísérleti művészete", méltó a maga történetére, amely az irodalomtörténet egyik ága lesz.

2. A drámairó, alapvető, szórakoztató és tanító küldetésében, a mesterségbeli kifejezés, azaz az alkotás eszközeként a szót használja, a nyelvet, amellyel fáradhatatlanul kísérletezik.

Ebben az esetben azonban önként adódik egy észrevétel: ha ebből a szempontból vizsgáljuk a szintjátszást, akkor az nem egyidős az emberrel.

Az ember a létért való állandó küzdelmében kezdetben tánccal, kiáltásokká], énekkel, varázsigékkel és harci mozdulatok utánzásával igyekezett a magáévá tenni ősei hatalmát és ellenségei erejét. Végletes, nevezzük Így: mágikus magatartásról volt szó. Tulajdonképpeni, vagyis önmagáért való művészetről ebben az esetben még nem lehet beszélni. Mélységes, titokzatos, metafizikus, kabalisztikus valóságról volt itt szó,amely magával az élettel forrt éggyé. Amikor aztán az ember rajzokat kezdett karcolni a falakra, azért tette, hogy megismerje és szolgálatába állitsa az állatokat, hogy védekezzék velük szemben, hogy megehesse vagy hogy idomíthassa őket. Ismét csak végletes, mágikus magatartás. llajd amikor először faragott ki egy maszkot, azért tette, hogy saját arcán túl megjeleníthesse fajának belső ábrázatát; azért tette, hogy napvilágra hozza leghomályosabb ösztöneinek tökéletesített tapintószervét.

Mindebben még nem volt semmi "művészet". Egyetlen célt szolgáltak: a hatást. Ezekben a tetteiben nem volt szó sem szórakoztatásról, sem oktatásról, csupán önvédelemről. Az egész "művészet" mágikus cselekedeteinek technikai tökélyéből állott. /A Haiti-i Vaudöu-kultuszx,/ szertartá-A vaudou-kultusz ősi afrikai eredetű néger szertartás, amelyet a négerek Amerikába is átvittek. A szertartást varázslók vezetik; tánccal kezdődik, majd szilaj extázisba csap át.- Iá -