Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)
Az értelmező etűd
a drámai mü szavainak igényléséhez és megértéséhez. Át kellett élnie a maga "Arisztotelész"-ét. és csak most Volt rá képes - és egyben kénytelen is -, hogy ezeket a tapasztalatokat újonnan kitűzött feladatokban alkalmazza, amelyeknek hidat kellett verniük a költői szó megértése és annak színészi megelevenitése közt. Azt az etüdfajtát, amelyben diákjainknak most meg kellett találniuk az utat az olvasott szövegtől vissza az élményig, az értelmező etűdökben találtuk meg. Az értelmező etűd Az értelmező etűd kiindulópontja többé nem az adott helyzet, sem a megadott jellem, hanem csak a szó, jobbéul mondva egy szó vagy egy mondat, amelyhez minden egyebet: a helyzetet és a jellemet a színésznek kell hozzátennie. Ha ezt a feladatot megoldotta, akkor többféleképpen variáljuk, amennyiben a helyzet vagy a jellem mindig az ujabc kitűzött feladat szerint változik. Hallgassunk meg ismét egy növendéket arról, hogy milyen tapasztalatokat szerzett a fiatal együttes ezzel az uj gyakorló módszerrel. "Most a másik oldalról próbálkoztunk és etűdjeink kiindulópontjául egy szót, egy rövid mondatot vettünk. Például ezeket a szavakat: ’Hát ennek vége!’ - ’Hát ennek végei’ Mit mond ez a mondat? ’Hát ennek vége!’ Semmit sem mond. ’Hát ennek vége.’ ’Hát ennek vége!’ ’Hát érnék vége?’ Minden növendék nagyon sokszor elmondta magában ezt a mondatot. ’Hát ennek vége!’ Egyszer halkan, egyszer hangosan, egyszer keserűen, egyszer gúnyosan, aztán megint gyászosan vagy vidám elégtétellel; megállapítás, felkiáltás vagy kérdés formájában. Mindig újból elmondtuk hát ezt a mondatot, először ’általánosságban’, határozott elképzelések nélkül,- 91 -i
