Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

Próbamunka és a rendezői tevékenység előrehaladása

tos, hogy a pedagógus szem előtt tartsas ez az etüdfajta semmiesetre sem alkalmazható a fiatal művésznél, mielőtt az nine8 tisztában az egyszerű etűdökkel, ha el akarja kerülni a növendék elcsúszását a müvészkedésbeja helyes pillanatban beiktatva azonban gyors én szerves fejlődéshez vezetnek.Számunkra mindenesetre megteremtették a szükséges átmenetet, most már eljutottunk addig, hogy az együttes tagjai megtanulhatták a Cervantes! szöveget és megkezdhették a próbákat.

Próbamunka és a rendezői tevékenység előrehaladása

Színészek és rendezők, akik többször egymásután ellátogattak Cervantes-elöadásainkra, értetlenül álltak azok pontos lefolyása előtti ezt a rejtélyt végül némelyek azzal vélték megoldani, hogy kétségbevonták egész módszerünk becsületességét és igy szóltak: "Ennyire pontos ismétlésnél hogy lehet még szó a mindig ujra-átélésről? Itt egyszerűen egy erőteljes rendezői teljesítményről van szó, amely a nagyon tehetséges fiatal emberanyagot viaszként formálta!" Ebben a kétes elismerésben két nem mellőzhető szemrehányás rejlett: még pedig először az, hogy noha támadjuk az erőszakos, szuggesztióval élő rendezőt, mint a színháztörténet hanyatlási jelenségét, a valóságban azonban átvesszük gyakorlatát; másodszor pedig, hogy állandóan "az átélés művészetéről" beszélünk, hogy aztán a valóságban "az illusztrálás művészetét" alkalmazzuk,úgyszólván hamis címke alatt. Természetesen semmiképpen sem tagadjuk, hogy előadásainkban megvannak "az illusztrálás művészetének" bizonyos elemei, mégpedig egyszer kisebb, másszor nagyobb mértékben. De valamely előadás sikerét azon mérjük,hogy megtalálható-e henne "az átélés", az ujraátélés művészetének lehető legtöbb mozzanata,és rosszul sikerültnek tekintjük azt az előadást, ahol "az illusztrálás művészete" van túlsúlyban.- 98 -