Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

Próbamunka és a rendezői tevékenység előrehaladása

I

Mégie, a pontosság nem leplezi-e le játékunkat mint a formákkal való játékot? De akkor hogyan magyarázható, hogy éppen a legpontosabban "ismételt" jelenetek szövege rendelkezik a vitathatatlanul legmagasabb lelki telitettséggel?

A pontosság oka éppen a legmagasabb fokú lelki telítettség. A lelki telítettség az értelmi élőmunka eredménye, amelynek pontosságából adódik az előadás pontossága. Minél felelősségteljesebb és minél intenzivebb, minél sokoldalúbb és minél fegyelmezettebb a rendezőnek és az együttesnek ez az élőmunkája, annál viharosabb Ütemű lesz a szerepek fejlődési folyamata a próbák során.

Mindenesetre ehhez sztanyiszlavszkij-i értelemben véve alaposan képzett színészek szükségesek, azaz olyan emberek, akik megtanultak tanulni, pályájuk végéig mindig továbbtanulni, akik számára fantáziájuk és képzelőerejük fáradhatatlan edzése nélkülözhetetlen létszükségletté válik és akik állandóan és szivósan dolgoznak érzelmi emlékezetük gazdagításán, érzelmi élménykincsük felhalmozásán.*^

Közjátékunkban többek között szerepel egy szolgáló Caatrado házában, akit kiemeltünk a Cervantes! gyüjtőmegnevezésből: "falubeliek". A költő egyetlen szót sem ad a szájába, és a színpadon mégis teljes, tartalmas életet kellett élnie. A színésznő ebben a szerepben csaknem az egész darabot átélhette, mert a darab benne élt a színésznőben. Megpróbálta sorra feljegyezni szerepének kicsiny és még kisebb részfeladatait :

"/A gazdasszony és a szolgálók előkészítik a helyiséget az előadásra, a falusi zenészek Rabelin vezetésével gyakorolnak./

Mindent, mindent, mindent látni akarok, látnom kell, még ha a vén Mária azt mondja is, hogy fattyú vagyok és in-Lásd "A német Sztanyiszlavszkij-könyv" Érzelmi emlékezet c. fejezetét. 148. lap. - /A ford./- 99 -