Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

Az értelmező etűd

igen, maradj itt ! * Emberek és helyzetek alakultak ki e mon­dat körül. Történetek, novellák és regények szövődtek e mondat köré, középpontjukká lett. Többet gondolkodtunk ezen az egy mondaton, hogy megragadjuk, mint azelőtt egy egész drámán. Uennyit kellene hát egy drámán gondolkodni, hogy megértsük? ’Maradj itt’ - ’Maradj itt* - már semmire sem tudtunk gondolni, ami ne a ’maradj itt* kimondásához veze­tett volna. íme egy kis szemelvény ebből az etüdkomplexumbóls A diáknak először igen nagy tere volt a játékhoz és számtalan lehetőség közül maga választhatta ki a jellemet, a partnert és a helyzetet. A következő jelenethez jutott: Drezda, 194-1-ben. Egy fiatal katona menyasszonyához utazott szabadságra. Az utolsó napot együttlétük ünnepélyes fénypontjának szánták, bolyongtak az utcákon és a lány be­mutatta a fiúnak szülővárosa szépségeit, a Zwingert, a ré­gi pompás barokk palotákat és templomokat, ünnepi ebédet költöttek el a lány szüleivel, és este az Operába mentek. De minden mögött ott állt fenyegetően a búcsú, és noha egyik szépséghői és ünnepségből a másikba menekültek, de a fenye­getés elől nem tudtak elmenekülni. Színház után a lány el­ment a fiú kis lakására és miután mindketten eredménytelen kísérletet tettek a vidámságra, most némán és lehangoltan ülnek egymással szemben. Egyikük sem mer beszélni a holnap reggelről és mégsem tudnak másra gondolni. Egyszerre az óraütés kérlelhetetlenül megszakítja hallgatásukat. Tizen­két ütés! A lány összerezzen és feláll: 'Haza kell mennem, Rolf, a szüleim...’ A katona pillantása mintha messze tá­volból tért volna vissza. Megérti, hogy most egyedül marad, és a lány keze után nyúl: 'Maradj itt!' És a lány ottmarad. És elhagyatottságukban egymáshoz simulnak. Ebből és más etűdökből megtanultuk 'kitölteni' a szö­veget, azaz megtalálni azt az élményt és helyzetet, amely az adott szöveget szervessé és szükségessé teszi. A darab azonban többet kivén: a darab szövege egyértelműen meghatá­- 94 -

Next

/
Thumbnails
Contents