Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)
Chanfalla
Körünkben tartózkodott egy 'müvészetrajongó*, hivatása szerint az állam szolgája. Egyszerre csak súlyosan és tompán ezek a szavak törtek be álmomba: 'Három uralkodó van: a szentegyház, az állam, és a művészet. Igyunk hát most az államra!* A komédiások kedvelik az udvariasságot, és ő vendégnek nevezte magát. Felemelték poharaikat. És akkor nem bírtam uralkodni magamon: ’Ostobák! - kiáltottam - Csak egy van itt, aki uralkodásra született. Az éljen! Térdre valamennyien, és éltessétek inkább bűneiteket! Éljen a bűn királya!* Ekkor felugráltak, körülvettek, és egyszerre minden a sötétségbe merült: meghaltam. 3. Amikor aztán ismét éltem, minden másképp volt: meggyilkoltam a müvészetrajongót és ezért törvény elé kerültem. De a komédiások nem feledkeztek meg önmagukról és ezért rólam sem. Bizonyára sejtették már,mi fenyegeti őket, ha nem térnék vissza hozzájuk. Ezért aztán bölcsen hallgattak eretnekségemről. A másikat, aki tudott titkomról, szerencsére jómagam Ítéltem örökös hallgatásra. így hát csak egy ember agyonütése miatt álltam bíróság előtt. És tudod, hogy ez a mi szegény Spanyolországunkban semmi veszélyt nem jelent az olyan ember számára, aki mögött aranyak állnak. Ezalatt ugyanis a komédiások okirathamisitás segítségével minden tulajdonomat magukhoz ragadták. Megvesztegetés révén nemsokára titkos összeköttetésbe léptek velem.Okmányt küldtek nekem, amelyben megigé-ték, hogy kiszabadítanak, ha életfogytiglanra hozzájuk szerződöm. Aláírtam: mert mit számit nálam, egy-két kacskaringós vonás! Amikor először emeltem ismét ajkamhoz az életöröm sötét csillogásu kelyhét, csaknem megöltem magam. De itt is győztes maradtam. Mindent feláldoztam, mindenről lemondtam magamért. Lopez Philippiónak meg kellett halnia. Bement az- 81
