Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

Chanfalla

álarckereskedő csendes kamrájába és álarcot öltött. Ás ennek a leleplező álarcnak neve Chanfalla lett,az álarckereskedőt pedig úgy hívtákt a kolostor.

Olyan Idő következett, amikor lemondást tanultam. De ez a lemondás csak védekezés és előkészület volt. A Chanfalla nevű újszülött ártalmatlan, gyenge lénynek látszott, aki ezer más emberhez hasonlóan álruhát öltött, hogy nemlétét elrejtse a fekete báránybőrbe! szerzetesi csuha-mögé. Ekkor Isteni-ördögi ötletem támadt: Chanfalla, a szent! Ilyen jelenség előtt szétfolyik az embernek nevezett nagy kovászhegy s kicsi lesz és talpnyaló.

Jó teremtő voltam. Világom kipihent és erős. Hind súlyosabbá és súlyosabbá vált, és össseroskadtam volna alatta, he egy napon nem köptem volna egyik jámbor testvérem még jámborább arculatába. Azt meséltem neki, hogy az éjjel a Szentlélek homlokon csókolt és megmutatta nekem a Paradicsomba vezető utat. Ás azután semmit sem hallgattam el előtte a ’földöntúli* élményekből. Sőt, a magsa módján, amellyel minden elbeszélést életre tudok kelteni,olyan pontosan festettem le előtte az utat, hogy hamarosan ott dúskált a Paradicsom minden örömében és kéjében, /miközben néha nem tudtam ellenállni a mulatságnak, hogy a bünpocsólyát Isten megszentelt ajkáig fel ne duzzasszam.ami azonban nem tűnt fel a jámbor testvérnek még felébredése után sem. ügy látszott hát, hogy Ínyére volt./ Másnap az egész kolostor tele volt vele? ’Chanfalla testvért homlokon csókolta a Szentlélek.’ Ás minthogy a kolostor éppen akkor híján volt a csodáknak és ennélfogva a bevételeknek is, engem jelöltek arra, hogy csodáimmal rendszeresen boldogítsam a környező falvakat.

De örömöm az ostoba parasztok és egyéb csőcselék térdencsuszásától csakhamar megbénult. Hert mi öröme telhet a sárkánynak férgek és varangyok fetrengésében? Legalábbis kifejlett kígyók kellenének hozzá. Ebben a hangulatban találkoztam veled, Chirinos. Ás amikor aztáua egymásra lel- 82 -