Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

Rabelinnel való ismételt találkozásai során

Rabelin elhallgatott és sírni kezdett. De kíváncsiságom még nem elégült ki, közelebbit akartam hallani a csodaszinpadról, Rabelin és a kispolgárok kapcsolatéról, meg arról, hogy Chirinos miért gyűlölködött ellene.

Hosszas habozás és vonakodás után Rabelin folytatta: ’Chirinos bizonyára azért volt dühös, mert majdnem olyan visszataszitó voltam, mint ő. De hogy a többi miért történt, azt nem tudom. Hiszen én csak kötelességszerüen játszottam a hegedűmön és az egészért Chanfalla és Chirinos volt felelős! Különben is: miért dőltek be a kispolgárok a csalásunknak? Én mindenesetre teljesen ártatlan voltam. ’

’No, no Rabelin - vetettem ködbe -, nem mentél túlságosan messzire az úgynevezett kötelességteljesitésben? Igazán csak eszköz voltál, amellyel visszaéltek? Nem inkább az volt a helyzet, hogy egész szépen megértettétek egymást a kóklerpárral és neked is örömed telt a csalásban? Milyen jól esett volna neked, ha még jó sokszor kibabrálhattatok volna az emberekkel.'

Rabelin hallgatott.

Egy idő múlva azonban ujrakezdte: ’De most te mondd meg nekem, ha a mi eso das z inpadunk olyan hitvány dolog volt, akkor miért adjátok elő? Hiszen akkor ti éppoly gonoszak vagytok, mint mi voltunk akkoribanJ’

•Igen, Rabelin - válaszoltam - csakhogy mi a színházban példázatként matatjuk be az embereknek, hogy felismerjék az igazságot, és ne járjanak úgy, mint a kispolgárok és te; és azért hoztunk ide téged az árnyak birodalmából, hogy a színpadon előttünk újra átéld az életedet.’

Rabelin ismét sirni kezdett és igy panaszkodott: ’Miért akartok hát ismét feléleszteni? Évszázadok múlva majd megint ugyanazokkal a hibákkal terhelve kerüljön az életem a színpadotokra, mint amelyeket annak idején elkövettem? Hiszen ez rettenetes! Hát sohasem találhatok már- 75 -I