Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

Capacho naplójából

hant. így a dolgozószobájában felfedezhettem egy szerelmes verset, amely leánykájához, Juanához szólt. Egészen bizonyos. Érdektelen, együgyü, fülledt sorok. >0hó, hallottuk itt már más tollak percegését is, az Isten tudja, nemcsak az ilyet ...< Védencem, Repolio bizonyára ezt mondta volna, ha tudná. Utóbbi időben megint nagyon bátran ugrál. Fajankó, szorosabbra kell fognom a pórázt!

Pro domoX//, főbiró ur!

Szerda, augusztus 23-Mi volt az tegnap? Egy kókler álmot bocsájtott mindnyájukra. Quieta non movere,őfelsége lovastiszt ura! Miért keltetted fel őket? Minden szimpátiám, Chanfalla ur! /A néaberét visszataszítónak találtam./ Hohó, igy már régen nem engedelmeskedtek. Igyekeztem mindegyiknek megadni a magáét. À lovaskatonák a faluban vannak. A kóklerek elmentek. De a hatásuk ittmaradt. Vivni és szúrni. Kinek-kinek a magáét. Az eredmény az én kezemben van.

Csütörtök, december 15.

Az évszázad végére jár. Nem vagyok még olyan öreg, hogy még ebben a században meghalhassak. Ha Mózes nem jutott tovább a Nebo hegynél,331/ ahol meghalt - én tovább mehetek. Isten úgyis megfizet. Azt hiszitek, Algarovillas lakói, azért születtem, hogy örökre köztetek maradjak? Sohasem tudtátok, honnan jöttem. Maradjon rejtély számotokra, hová mentem.’

1/ Házi használatra /latin/. Jelen esetben inkább: köztünk maradjon. - /A ford./

Kerüljük a felesleges bonyodalmakat./latin/- /A ford./

^^^Hegy Kelet-Jordániában, a hagyomány szerint Mózes itt halt meg. - /A ford./- 69 -