Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)
Előtörténetek
olyan én, amely magában hordozza a közös feladatot. A közösséget felrobbantó énből az együttest szolgáló énné vált. A színész énje most befogadott egy törvényt, és éppen ennek a törvénynek köszönheti, hogy szabadon kibontakozhatik. Az együttes sohasem jelentheti a színész egyéniségének erőszakolását, körülhatárolását vagy korlátozását, hanem mindig csak a színészi egyéniség kibontakozását a közös feladatban. Ha a színész az előzetes munka folyamán magába fogadta az együttes feladatát, akkor sohasem fogja zavarni a játékot, sohasem robbantja szét szinésztársai közös teljesitményét,sőt, annál inkább szolgálja az együttest, minél erőteljesebben, minél élettelibben és minél jobban játszik. Ha Chanfalla ábrázolóját áthatja a költői nü együttesen vállalt főfeladata, akkor ábrázolhat akármilyen egocentrikus és önző Ohanfallât, sohasem a kispolgárokat játszó színészeket fogja veszélyeztetni, hanem mindig csak magukat a kispolgárokat. Most hát az együttes tagjai megalkották szerepeik előtörténetét. Minden egyes színészre rábíztuk,hogy megtalálja az előtörténet alkalmas formáját. így mindenféle vázlat keletkezett, amely, szerzője irói tehetségének és érettségi fokának megfelelően, a legkülönbözőbb irodalmi müfajők jellegét viselte az életrajztól, a naplójegyzeteken, elbeszéléseken, novellákon, szélesebb epikus ábrázolásokon keresztül egészen a drámai dialógusig, az egyszerűtől a bonyolultabbig haladva, az olyan dolgok kifejezésének szükségéhez mérten, amelyeket az alakok nem tudtak önmagukról elmondani. De a színész számára szerepe előtörténetének kitalálása közben csak az az érdekes és fontos, ami a szerep megformálását szolgálja. Ezért az előtörténethez lehetőleg határozott adatok és tények szükségesek, olyanok, amelyek a színészben az alakot megtex-emtik. Példaképpen közlünk itt egy részletet:- 67 -i
