Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

Előtörténetek

folyamata már bizonyos érzéseket és érzelmeket is ébresztett, formálta és változtatta jellembeli hajlamaink anyagát. Ez az élőmunka alkotó munkánk nélkülözhetetlen feltételévé vált."

Ez az élőmunka, amelyről munkatársunk itt beszélt, még korántsem zárult le.

Előtörténetek

Az együttes tagjainak képzeletében most már sokféle jellemvonással rendelkező, sokrétű emberek alakultak ki. Többé már nem kispolgár-tömeg, hanem Castrado polgár a maga nézeteivel és vágyaival, egy főbíró, aki verseket ir és nagy terveket hordoz magában,egy meghatározott jegyző, aki mindenkit megvet, Juana és Teresa, akik szüleik hü tükörképei, és mégis sok egyéni vonásuk, saját életük van.

Már tisztázódott, hogy miért van szükségük a kóklereknek és a kispolgároknak a csodaszinpadra. De miért van rá szüksége éppen Chanfallénak és éppen Chirinosnak, egy meghatározott férfinak, Chanfallénak és egy meghatározott nőnek, Chirinosnak? Hogy került ebbe a társaságba a pupos Rabelin?

Ezeket a megbatározott, úgyszólván személyes kérdéseket most az illető szerepre kijelölt színésznek kell megválaszolnia. A színész egyéniségének vitatkoznia kell a szereplő kialakult egyéniségével, azt magában újonnan meg kell alkotnia, hozzá áthasonulnla és azt önmagához alkalmaznia; emellett azonban-okosabbnak kell maradnia nála. A színésznek fel kell cserélődnie a szereppel, el kell telnie a szereppel és be kell töltenie a szerepet. Ennek érdekében minden egyes szereplőnek ismét vissza kell húzódnia önmagéba, rá kell eszmélnie saját énjére, mégpedig énjének azokra az elemeire, amelyek a szerep jelleméhez hasonlók. De ez az én többé nem egocentrikus, önző én, hanem

66 -