Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)
A szereplők közötti kapcsolatok
kor le kellene mondaniuk önmagukról és többé nem jogos létükről, felelősséget kellene vállalniuk. Ám épp ellenkezőleg: torz elképzelésük a világról még szilárdabban áll csökönyös fejükben, mint valaha: a Kvártélycsináló ’amolyan*! Ezt Capacho felelőtlensége magaslatáról ’fedezi fel'és zűrzavart támaszt vele, ami az ő éltető eleme. De a Kvártélycsináló sem áll feladatának magaslatán. Tisztje egy napra szól. Szállást csinál ; ami ennek a célnak elérésében akadályozza, azt mindenesetre szétveri, de a baj magvát nem találja el! A megcsaltakat üti és nem a csalókat. Még kapóra is jön a kóklereknek: ’Az ördög segített nekünk ezzel a trombitával meg a katonákkal. Soha még nem jöttek ilyen kapóra. ' A katona nem pozitiv bőse a darabnak. Tökéletlen, mint a tökéletlenség e tragikomédiájának minden alakja. A kóklereknek, a kispolgároknak és a nézőknek, akik ezekkel az alakokkal belső szövetségre léptek, a jognélküli Bábelin erkölcsi itélőszéke elé kell kerülniük. A költő éppen Rábelin révén hagyta színdarabjának végét teljesen nyitva: megvereti és megtiportan fekve hagyja. Ezt a szerepet tovább kellene szőni; Rabelinben megvan a lehetőség, hogy tragikus alakká váljék! Rábelin az egyetlen A csodaszinpadban. aki eljuthat a bűn felismeréséig, miután maga is e bűn áldozata lesz. Meddig terjedhet mármost ez a felismerés? Vajon nem éppoly tökéletlen, önmagán túl nem látó alak-e, mint a többi? Továbbjuthat-e felismerésével annál az eredményinél, hogy a többiek gaztettet követtek el vele szemben? Hogy értékesíti ezt a felismerést? Felülemelkedik-e majd a puszta romboló dühén? A költött alakok kapcsolatai és lehetőségei az alkotó színészek kapcsolataivá és lehetőségeivé válnak. Milyen kapcsolata lesz Rabelinnek e katasztrófa után pásztorhegedüjével, amely mindene, legkedvesebbje a világon, amely azonban ebbe, a számára oly végzetes helyzetbe sodorta? Talán kettétört a verekedés folyamán, vagy esetleg ellopták- 64 -
