Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

A szereplők közötti kapcsolatok

Repolio tanácsuram.’ - Ahá -, a kóklerek már észrevették a Capacho és Repolio közt fennálló feszült viszonyt. Repolio tovább produkálja magát és ahogyan kihallgatási gyakorlatában szokta, röviden, de velősen tisztázni akarja a helyzetet: ’Szóval, halljuk, jó ember, mi a kívánsága?’ Chanfalla be akar jiitni a városba, gondoskodnia kell a kórházakról, azok jövedelméről. Legalábbis ezt mondja, és ezzel előkelő, csaknem hivatalos fellépésre tesz szert. Tiszteletet parancsoló magatartásával megfélemlíti a kispolgári bizalmatlanságot, a riadt idegenkedést pedig azzal altatja el, hogy ’színpada* emlegetésével ártalmatlannak tünteti fel szándékát. De Chanfalla ’csodaszinpadot’ emlit, és ekkor a Föbiró tovább kérdez: ’És miért csodaszinpad?’ A kóklernek máris nyert ügye van, most már mesélhet nekik csodasz inpadáról, csillagképeiről és idomairól, ügy látszik - s ez pályája szempontjából fontos - nem egészen járatlan az asztrológiában. Chanfallénak sikerül lóditásaival lerohannia a kispolgárokat. A Főbíró úgy véli, hogy a szélhámosságot kihasználhatja a maga és tekintélye javára ás megragadja az alkalmat, hogy összekösse keresztlánya, Juana eljegyzésével.

Az eljegyzés önálló kis gyöngyszem. Az agglegény Főbírónak fontos érdeke, hogy keresztlányát összeházasítsa Lorenzóval. Nem jogos-e itt a gyanakvás, elsősorban azért, mert Castrado papa közbevág: ’ezúttal volna némi ellenvetésem’ ! Éppen a polgári származású Castradónak van ellenvetése, holott máskor mindig ’egyetért, egyet érez és gondol a nemes főbíró véleményével’. Mi nincs rendben a házasság körül? A Főbírón múlik vagy Lorenzón? Castrado azonban nem szólhat, nem beszélhet bele, mint ahogy a két fő érdekelt, Juana és Lorenao sem. Repollónak nincs kifogása ellene, hogy unokaöccse polgári származású lányt vesz el, eszerint Castradónak bizonyéra van pénze és ez még az osztálykülönbségnél is fontosabb.- 57 -i