Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)
A szereplők közötti kapcsolatok
az egész Irodalomnak, amelyet A csodaszinpad körül feldolgoztunk. Mindenekelőtt a közjátékban már megadott kapcsolatok feltárását kezdtük el. A Chirinos és Chanfalla közti feszültségnek a darab elején a megtiport Rabelin segítségével a kóklerpár embertelenségének leleplezését kell szolgálnia. A néző rögtön tárgyilagos képet és távlatot kap. Noha a nyomorék Rabelin úgy kell nekik, ’mint a falat kenyér’, mégis Chirinos és végül a legnagyobb mértékben Chanfalla is lenézi; ettől Rabelin elnémul. Éppen ennek a jelenetnek a sokrétű kapcsolatait kellett etüdsorozatban kidolgoznunk. Erről még majd szó esik. A városfal előtti utón tartózkodó kispolgári hivatalnokok messziről figyelték a csavargók veszekedését és visz- 8zasiettek, hogy társaikat figyelmeztessék a merényletre, amely nézetük szerint a várost fenyegeti. M0st hát előlép a városfalak közül a mozgósított hivatalnoksereg. ’Alázatos szolgája vagyok az uraknak. Melyik kegyelmetek közül ennek a helységnek a főbírája?’ Chanfalla a főbíróról érdeklődik, de vajon nem ismerte-e fel azonnal? Megszólítása cselfogás volt, igy akarja megtudni, miféle emberekkel áll szemben és ugyanakkor bókol a többi tanácsún felé azzal, hogy külseje alapján bármelyikük lehetne a főbíró. Chirinos tovább kutat, már második kérdése után megtudják a kóklerek, hogy a Főbíró agglegény; Capacho oly csípősen vetette oda, hogy feltehetjük, ennek az agglegénységnek Algarovillasban különös jelentősége van. Erre a jegyzőre jó lesz ügyelni. Chirinos a Főbírónak,aki leereszkedően ’jó ember’-nek nevezi Chanfallât, szójátékot mond a tisztességről, amelyet az emberek nagyvonalúan osztogatnak, mint tölgy a makkot, csak persze kell hogy legyen az embernek, de hát ezeknek az uraknak van is, természetesen! Repolio őszintén dicséri azt a 'cicerókai mondást’. Rögtön kap egy döfést Capachótól: ’Cicerói, akarta mondani Benito- 56 -
