Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

A szereplők közötti kapcsolatok

Lorenzónak és Jüanénak, akiket nem hajlandóságuk, hanem a politika és szüleik személyes érdeke szánt egymásnak, emellett talán a Főbírónak még közelebbi indokolásra szoruló érdeke, amely akár "atyai érdek" is lehet, közös feladata van: "Mielőtt végleg lekötném magam az eljegyzéssel, szeretnék valami minden eddiginél izgalmasabb, valami valószinütlenül kalandos élményt!"

Teresa feladata itt is ugyanaz, ami egész eddigi, nem túlságosan hosszú életén át volt: "Részt akarok venni!"

Az utolsó szerep mindnyájuk ellenjátékosának szerepe: azé az emberé, aki hivatásánál fogva /30 emberből álló csapat testi jólétéről kell gondoskodnia/ a valóság szilárd talaján áll és kizárólag a valóságot fogadja el, amelynek ő is öntudatos része. Feladata egyszerű és világos: "Harminc embernek szállást akarok csinálni." Az erőszakos tébollyal szemben látszólag célszerű erőszakkal lép fel. De mert hagyja, hogy figyelme a hitvány áldozatokra terelődjék, a téboly okozói, Chanfalla és Chirinos, megmenekülnek a pusztulástól és a jövőben is büntetlenül folytathatják szélhámosságaikat saját hasznukra és az emberek kárára. így hát a valósághoz legközelebb álló alak léte is elhibázott, és az utódokra hárul, hogy a dolgokat rendbehozzák.

A csatatéren ottmarad a megtaposott nyomorék, Rabelin. Feltehetjük, hogy Chanfalla és Chirinos magukkal vitték a hangszerét. Összegezve, Rabelin sorsának néma, tettre serkentő vádként felismerést és megtisztulást kell kiváltania.

A szereplők közötti kapcsolatok

A rendezési elképzelésből kiinduló vitákat újbóli, közös olvasás követte és a főfeladat elfogadása és felelős kidolgozása után a "Cervantes-csoport" áttért az együttes ■unkára. Eközben diákcsoportunk már fiatal szinészegyüttessé alakult. Ez az együttes hozzáfogott, hogy a rendezési- 54 -