Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

A kispolgárok

csülheti-e önaagát? Nem, de es nem zavarja létét, minthogy ugyancsak megvet minden etikai mértéket is. Szórt hivatásos

áruló.

A kispolgári csoporton belül különleges csoportot alkot a következő három szerep: Juana Castrada, Teresa Repolla és Lorenzo, ők képviselik a kispolgári ifjúságot. Életrajzuk rövid. Eddig még csak a szülői ház termékei, de érdekes lenne tudni, hogyan élnek majd később. Szüleik szerepeinél fel kellett idéznünk a kispolgár-múltat, náluk viszont előre meg kell sejtenünk a kispolgár-jövőt. Természetesen valamennyien csodahivők és a kispolgárok feladata minden különösebb bonyolítás nélkül rájuk is érvényes; ők ugyanis azt akarják, amit a szüleik akarnak. Egész létükkel és tudatukkal a Castrado- és a Repollo-ház légkörét tükrözik.

Ha feltételezzük, hogy Bepollo papucshős, Castrado pedig házi zsarnok, akkor már fontos támpontjaink vannak azokhoz a gyermekszobákhoz, amelyekből Teresa és Juana kikerült. Valószínűleg Teresa az egyetlen fiatal, akinek némi múltja is van.

Lorenzónak nagyon kevés a szövege, de nem nehéz felismernünk benne a félénk kispolgári-ivadékot. Szemérmes hallgatagsága kitünően illik aggály nélküli gátlástalanságához. Egyszerűen a kispolgári nevelés eredménye, akár Teresa és Juana. Ennek az ifjúságnak alkata olyan, hogy a kispolgári becsületfelfogás nevében bármikor hajlandó bármit elkövetni, sőt éppen olyan tettet is, amit ez a becsületfelfogás a legmélyebben elitéi. Ez az ifjúság betetőzi ősei és szülei elhibázott létét.

Jámborsága és fajtisztáéága bizonyítására Lorenzo még tetézi a tömegtébolyt lelkesült táncával, amelyet Heródiássál, a beléjük szuggerált zsidónővel jár, és ezzel a "tisztavérü" őskeresztényekből állatias tömeg-vágyat vált ki a zsidónő iránt.- 53 -