Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)
A kispolgárok
kispolgárokban a csodába vetett hitet,akkor biztosan a pokolba küldenék, akkor benne sem hinnének többé. De ha mégis sikerülne őket kigyógyitania a csodában való bitből? Akkor nem lennének többé kispolgárok, és kérdés, hogy akkor birna-e még velük, azaz megmaradhatna-e főbirájuknak. Most Benito Repollóhoz érkezünk. Tiszte szerint tanácsur. ő a városban a második legfőbb hatalom, régóta megtelepedett hivatalnokcsaládból származik. Hát ő mit akar? "Azt akarom, hogy mindig, minden áron igazam legyen és igazat adjanak nekem." Ez a feladata. Többnyire valami baj van nála a műveltség, az értelem és mindenekelőtt a jog körül s a legkevésbé sem alaptalanul. Ilyenkor a megfélemlítésben és a hatalmaskodásban keres menedéket. De miért és milyen mértékben érvényes rá is a kispolgár-csoport feladata és az egész színdarab fífeladata? Biztosan csodahivő, még akkor is,ha hivatalból bizalmatlanul kell kezelnie Chanfallât. De bizonyára hinni akar a csodában, mert a csodában való hit általános érvényű törvény AlgaroviHasban. Ennek megsértése aláásná társadalmi pozíciójának alapjait. így be kell hódolnia Chanfállának, okvetetlenkedését Chanfalla a legkisebb ellenállást képviselő Rabelin irányában vezeti le. Ezt az erőszakos embert otthon papucshősnek képzeljük el. Mindenesetre lányénak egy megjegyzése utal rá,hogy otthon nem ő, hanem az anya az ur. Juan Castrado következik, az esküdt, a polgárság képviselője. Mint minden elnevezésnél, Cervantes itt is utal a figura egyik jellegzetességére: a polgári férfiasság hiányára. Lehetséges, hogy a Castrado névvel egy testi fogyatékosságra is hivatkozik, noha Castradónak lánya van, akit éppen férjhez akar adni. "Mindenben és minden áron szolgálni akarom a felsőbbséget." Ez Castrado azonnal szembeszökő feladata. En- 51 -
