Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

A kispolgárok

béri fejek, amelyek nem gondolkodnak. Ez a széles körben elterjedt tévedés lusta gondolkodásból ered, azaz olyan restségből, amely nem hajlandó az emberi gondolkodás restségének mélyére hatolni. Ahol ember van, ott Általa és vele valami történik, és ahol fej van, ott gondolatok vannak, legfeljebb az a kérdés, hogy mi történik és milyen gondolatokról van szó? Ha levetjük restségünket, meglátjuk, hogy a "jelentéktelen" megfigyelése egyáltalán nem olyan unalmas és érdektelen. Az emberi életben előforduló tömérdek jelentéktelenség gyakran kimagasló eseményt idéz elő /például szörnyű katasztrófát/, a jelentéktelenségek hadában sok bűn rejlik, amely nagyon sok nyomorúsághoz és szenvedéshez vezet.

Nézzük csak első kispolgárunkat, a Főbírót. Lehetne hidalgó-ivadék, tehát kisnemes, talán azoknak a deklasszált hidalgóknak utóda, akik a communeros-felkelések*^ alkalmával a király oldalára álltak, ezért jutalmul hivatalnokok lettek, és feladatuk az volt, hogy mind a polgárokat, mind pedig a caballerókat, a főnemességet sakkban tartsák.

Valószínűleg már a Főbíró elődjének, az elsőnek a családból, aki a királytól Algarovlllas főbírói tisztét megkapta, sem lehetett Ínyére az elpolgáriasodás, amely ez esetben nyilván elkispolgáriasodás volt. A kisváros korlátozottsága a család vezető tagjai között ellentétet szított, amely nemzedékről nemzedékre öröklődött és fokozódott; az egyik oldalon álltak a feudális származásból eredő tulajdonságok és ösztönök, amelyeket nem elégíthetett ki a kisváros hétközi élete, a másik oldalon a reális létszükségletek felismerése, amelyek hordozójukat hivatalához kö-A kasztiliai városok 1520-21-i felkelése V. Károly központosító törekvése s ennek megvalósítói, az idegen hivatalnokok ellen. A felkelés a városok vereségével és kiváltságaik elvesztésével végződött. - /A ford./- 49 -!