Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)
A kispolgárok
Cervantes különféle javaslatokat tesz Rabelin megformálására, amelyek különféleképpen is értelmezhetők. Chanfalla állitása, amely szerint Rabelin "törzsökös hidalgó", gúnyolódás is lehet. Ez esetben kapcsolata a többi szereppel meglehetősen egyszerű volna. Manufakturában megnyomorodott, szerencsétlenül járt kézművest láthatnánk benne. De az is lehet, hogy az állítás megfelel a tényeknek. Valóban lehetne lecsúszott, deklasszált nemes is. Ez esetben egész sereg érdekes kapcsolatot találhatnánk Chanfalla, a mostani ur és hajdani szolga, valamint Rabelin, a mostani szolga és a hajdani ur között. Az is lehetséges továbbá, hogy Rabelin nagy zeneértő és csodálatosan hegedül, de az is lehet, hogy rosszul játszik, amint azt róla állítják. /Valószinüleg azonban úgy fog játszani, ahogy az illető színész épp tud. Mert a kulisszák mögött játszó hegedűs és spárgát vonogató színész nincs a mi színházunkban./ De hogy jut Rabelin egyáltalán a zenéhez és a hangszeréhez? Ezt a szerep alakitójától akarjuk megtudni. Azután tudni alkarjuk azt is, hogy vajon születésétől fogva nyomorék-e, vagy valami baleset folytán lett azzá. Mindez az előtörténetéhez tartozik, amelyet a szerep alakitójának ki kell dolgoznia. A kispolgárok A kispolgárok számára közös feladatot találtunk: "Nem akarjuk elismerni a valóságot." De ebből vajon az következik, hogy egységes csoportot képviselnek, egyéniségek nélküli tömeget? Egységesen cselekednek és együttesen buknak el. Tehát a mindenki számára érvényes feladaton túl nem kell őket bolygatni? Valamennyien kispolgárok, nem elég ez? Lehet, hogy az egyik nagy, a másik kicsi, a harmadik kövér, a negyedik sovány stb., de mindegyikre egyforma bélyeget- 47 -I
