Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

A szélhámostrió: Chanfalla, Chirinos, Rabelin

Amennyire Chirinost a közjátékból megismertük, fülig szerelmes Chanfallába, noha elképzelhető, hogy bizonyos vonatkozásokban Chanfalla is függ tőle. Itt nevének himnemü végződését, a "nos"-t a költő útmutatásaként foghatjuk fel. Benne is megvannak a hatalomvágy jelei, de Ohanfallával szemben a behódolás fegyverét alkalmazza. Ezzel mindig, s újra legyőzi.

Mi hát Chironos szerepfeladata?

"Azt akarom, hogy Chanfalla győzzön, mert az ő győzelme az én győzelmem."

Elérkeztünk a szélhámostrió harmadik személyéhez, Bábelidhez. Voltaképpen nem felesleges-e ez a szerep, vagy legalábbis nem teljesen jelentéktelen "statiszta"-e? - Nem, hiszen van néhány mondata. Tehát előkelőbb statiszta? A szélhámospár függeléke?

Minek kell Cervantes-nek ez a harmadik? Ahogyan Chanfalla mondja, ő szolgáltatja a zenét a figurák kimenetele és fellépése között. Tehát csak a zenét szolgáltatja A_cso^ daszlupádhoz. Nem lehetne akkor - ahogy az a színházban gyakori - egy zenészt beöltöztetni, hogy az hegedüljön? Minek kell egyáltalán színész erre a szerepre?

Nem igy van. ő szolgáltatja a zenét A csodaszinpadhoz, de ennek igen mély értelme van. Olyan szerepről van szó, amely - a csekély szöveg ellenére is - az egész színdarabra 'kiható jelentősége következtében elsőrendű fontosságú.

Gyakran az ilyen, állítólag "jelentéktelen" szerepek a varázskulcsok a költői műben rejlő bölcsesség kincstárához. A rendezők, akik nem találják meg ezeket a kulcsokat, pompás előadásokat hozhatnak létre, munkájuk mégis elhibázott marad. A néző etikai érzékének ébresztője. Létezése mindjárt az első jelenetben megakadályozza, hogy a néző rokonszenve a szélhámospár felé forduljon. Szegény nyomorék, felhasználják a muzsikálásra, de megalázzák. Aki azonban kihasznál és megaláz egy szánalomraméltó embert, az- 45 -