Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)
A szélhámostrió: Chanfalla, Chirinos, Rabelin
vezérmondat azonban, a költő szándékával ellentétben, azt követeli, hogy az alak igyekezzék titkolni egzisztenciájának csalárdságát. Most térjünk át Chirinosra. Mit akart a költő ezzel az alakkal? Nyilván olyan csábitó ingert akart adni a szélsőségesen egocentrikus Chanfallának, amire annak az élethez szüksége van. Chanfalla férfi, tehát asszony kell neki.Társadalmi értelemben tartalmatlan, tehát kapaszkodóra, tartalomra van szüksége. Támasz kell neki és ösztökélés. Ezt akarta a költő. De mit akar maga Chirinos, mint alak? Milyen ő,a tartalmatlan tartalma, az ingatag oszlopa, támasza és Ösztökélője? Miféle asszony ez? Lehetséges, hogy Chirinos valami gazdag paraszti vagy polgárházból való, olyan, mint Izabella, a zalameai biró lánya. így hát talán épp olyan derék, büszke, öntudatos apja’ van, mint annak. Olyan apja, aki őrzője ugyan a fennálló rendnek, de nem vakon tekintélytisztelő. Viszont a mi Chirinosunkban ennek ellenére lehetnek Izabella hajlamaival ellenkező jellemvonások. Talán nem tartózkodó, mint Izabella, hanem kiváncsi. A lány kereskedelmi útvonalon fekvő nagyobb faluban vagy kisvárosban nevelkedett. Mindennapos volt szamára a csapatszállítás, a beszállásolás, a vándorló és koldusnépséggel kapcsolatos mindenfajta egyéb kaland. A még kialakulatlan jellemű serdülő leánynak egyszer olyan élményben volt része, amely megrendítette tiszteletét és bizalmát a társadalmi rend iránt, amelybe beleszületett. Ezáltal fokozatosan megváltoznak a szülői házban eddig fennállott kapcsolatok. Apjához, anyjához, testvéreihez, barátnőihez, az egész faluhoz fűződő kapcsolatai olyan mértékben változnak meg, hogy a falu rendes világa szűknek bizonyul számára. így találkozik Chanfallával, aki teljesen szétzúzza benne a rendről alkotott képet és "kiszabadítja" ebből a rendből; kárpótlásként a nagyvilágot Ígéri neki, amelyben nemcsak hogy nincs szűk rend, de a köteles rendetlenség vilaga lesz.- 44