Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

Főfeladat és társadalmi valóság

De mi is az, ami a főszereplő nihilista démonizrausával szembenáll és a cselekmény folyamán végül is annak áldozatává válik? Egy rendszer, a kisváros rendszere, a kispolgárok rendszere.

Vajon miféle ellenálló erőket képes a kispolgárság a kalandor süritett szélhámosságával szembeszegezni?A szélhámossággal szemben ellenálló erő lenne a becsület, a jog, a tudás,a hit, a kultúra és az akarat. De vajon megvannak-e ezek a kispolgárságban? És az adott történelmi pillanatban tulajdonképpen mi is a kispolgári becsület, jog, tudás, hit és mi a kispolgári akarat?

A becsület - már csak üres udvariassági frázis, a jog — ostoba és erőszakos, a tudás - rozsdás és porlépte szerszám, amellyel visszaéltek, a hit babona, a kultúra, a művészet - hazug giccs. És az akaratból legjobb esetben a nemakarásra futja.

A kalandor életigényével szemben a lét miféle tudatát dobhatja a kispolgárság a mérleg serpenyőjébe és mennyit nyom életképessége, a minden társadalmi méltóságától megfosztott ember életéhségéhez és elfajult hatalomvágyához viszonyítva?

A kispolgárság a nagy döntéseken kivül él. Lehet igen nagyszámú, sőt egy egész nemzet számszerű többségét is jelentheti. Olyankor passzív módon alkot történelmet,tekintélytisztelő alattvalókból áll, akik nem is akarnak mások

ábrázolandó figuránál és gyakran valamivel még a költőnél is okosabbnak/, csak a legritkább esetben találnak majd ki olyan feladatot, amely megfelelne az alak tudatának. Ennek ellenére a feladatkitűzést egész gyakorlatunk folyamán mindig az "Azt akarom ..." formulával vezetjük majd be.Bz a,formula a színész számára mintegy varázskulcs, amely ezer zárat nyit. Biztos iránytű és kimerithetetlen ösztönzés, amely nem engedi, hogy az alak letérjen útjáról és biztos kézzel vezeti szerepbeli céljához. A rendező vagy a színész bölcs sírfeliratnak tekinti ezt a formulát egy olyan halott számára, akinek az élete áttekinthetővé vált. - /M.V./- 39 -