Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

"A feszítővas és a gyufaskatulya" és egyéb közbevetett kérdések

Kívülről közeledtünk a darabhoz. ’Én* és a becsvá­gyam, ’én’ és saját sikerem minden áron, még a színdarab árán is, ezek voltak a mi rendezési terveink kiindulópont­jai. Most át kellett váltanunk. Meg kellett kísérelnünk, hogy a színdarabot szerves egészként fogjuk fel, amelynek megvan a saját törvényszerűsége és amelyre kívülről semmit sem lehet rákényszeriteni. Hiszen A csodaszinnád egyáltalán nem is volt kortalan. Bizonyos iró irta bizonyos korban,bi­zonyos környezetben, bizonyos közönség számára! Ha meg akarjuk ismerni egy élőlény fejlődésének törvényszerűsége­it, akkor ismernünk kell életfeltételeit. Talán azoknak az életfeltételeknek a megismerése, amelyek között darabunk ’született’, hozzásegíthetne bennünket törvényszerűségének, etikai magvának és ezáltal a helyes álláspontnak megtalá­lásához?" Eddig tart a növendék beszámolója a színdarabbal va­ló első viaskodásokról. "A feszltővas és a gyufaskatulya" és egyéb közbevetett kérdések Minden tanszakot most a közjáték előkészítésére állí­tottunk be. Mindenekelőtt széleskörű történelmi*^ és műve­lődéstörténeti kutatásokat végeztünk. A beszédoktatásban olyan szövegeket vettünk elő, amelyek nyelvi és stiliszti­kai szempontból közel álltak a Bertuch-féle fordításhoz. Tizenhatodik századi spanyol dallamokat és táncokat tanul­tunk. Alaposan tanulmányoztuk a különböző társadalmi réte­gek munkafolyamatait és családi életét, a tájat, a lakást, a ruházatot, az evést és az ivást, mindent, ami ennek a X/Ennek a munkaszakasznak lényeges részei voltak Otto Lángnak a spanyol történelemről szóló felolvasásai. - /M.V./

Next

/
Thumbnails
Contents