Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)
"A feszítővas és a gyufaskatulya" és egyéb közbevetett kérdések
kornak az emberéhez hozzátartozott.A cselekmény színhelyéül a Madridtól délnyugatra elterülő Estremadura hegyvidéket választottuk. Egyszer azonban az egyik diák olyan kétellyel állt elő - a tanár számára egyáltalán nem váratlanul -, amely talán már másokban is felmerült:- Vajon ez a jelentéktelen kis közjáték megér-e egyáltalán ekkora erőfeszítést? Szinte úgy tűnik - mondja -, mintha súlyos feszitővassal mennénk neki egy gyufaskatulyának! A választ sem ő,sem a többiek, akik a kérdéshez csatlakoztak, nem kaphatták meg azonnal, hanem csak a további munkafolyamat során. Igen hamar tapasztalhatták azonban, hogy ennek a jelentéktelen gyufaskatulyának a tartalma alapos vizsgálatra milyen hatalmasan megduzzadt, úgy hogy fékentartását alig győztük erővel és szerszámmal. És feltettek még egy közbevetett kérdést: Tudjuk, hogy Sztanyiszlavszkij módszere éppúgy a több évszázados európai kultúra eredménye /amennyiben elképzelhetetlen a polgári humanizmus nélkül/, mint ahogy hamisítatlan terméke a huszadik századnak /amennyiben elképzelhetetlen az óriási társadalmi változások nélkül, amelyeket az önmagukat felszabadító tömegek idéztek elő/. Felmerül tehát a kérdés: Vajon ezzel a módszerrel, amely a színház legutolsó vivmánya, ezzel a szinmüvészettel lehet-e vagy egyáltalán szábad-e a régebbi drámairodalomhoz, a klasszikus és a preklasszikus müvekhez közelednünk? A kérdezők egyúttal azonnal megkapták a választ: Nemcsak lehet és szabad, de kötelező is, ha ezeket a müveket életben akarjuk tartani, azaz meg akarjuk értetni nézőinkkel. Minél messzebb és minél mélyebbre nyomulunk módszereinkkel a múlt drámatermésébe, annál több kincset tárunk fel kortársaink számára. Most pedig egészítsük ki a Sztanyiszlavszkij-módszert, amely "az érzések igazságát" "a színpadi igazsággal"- 32 -
