Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)
A művész erkölcsi felelőssége és bűntudata
- Megmagyarázza neki, hogy el kell válniuk.- És a férfi kibírja ezt a válást?- Igen, mert ha továbbra is együtt élne kedvesével, a halott asszony mindig kettőjük közt állna.- És a kedvese kibírja ezt a válást?- Be kell látnia a válás szükségességét. Valószínűleg be is látja, mert bizonyára ő is fél a halottól.- Hiszen az élőtől sem félt.- Vagy nem tudta, hogy az asszony ilyen nagyon szereti a férfit...- Akkor hát érdemtelenül éri őt a várható válás fájdalma? Vagy pedig?- Mindenesetre meg kellett volna bizonyosodnia,tiszta képet kellett volna nyernie a férfiról és házasságáról.- ügy. No és a férfi? 6 hogyan becsülte meg házasságát és felesége szerelmét?- A férfi súlyosan vétkezett} hiszen ebből indult ki a feladat.- Ez azonban csaknem feledésbe merült azáltal, hogy ön a szeretőt vádolta. Szinte úgy tűnt, mintha a lány volna az egyedüli bűnös. Hiszen az előbb ön azt is mondta, hogy a férfi "likvidálni" akarta bűntettének indítékát, a szeretőt. Itt a növendék mélységesen megijed, ügy érzi, mintha ő maga súlyosabb bűntényt követett volna el, mint az általa ábrázolt férfi. Dadogni kezd, már maga sem hisz érvei erejében: - Én nem mondtam, hogy meg akarta ölni a kedvesét, csak érzéseiből és gondolataiból akarta kitépni... Most felélénkül a csoport, az előadó nincs már egyedül:- Micsoda gazember lehet, ha erre képes! Hiszen, ha jelképesen is, de máris megölte, amikor a felesége vonásait véste a szobrába. - Rettenetes szadista! - Mihez kezd, ha a kedvese nem tud vagy nem akar tőle elválni?- 15 -r
