Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

A művész erkölcsi felelőssége és bűntudata

letett." Munkáját befejezte. Hátralép. Feltolulnak benne a feleségével kapcsolatos emlékek. Gloia kiveszett tudatából. Amint lelki szemei előtt elvonultak az emlékképek és rápillant Renata éppen befejezett szobrára, otthagyja müvét és felesége halottas ágyához lép. Úgy érzi, ezzel a Bankájával visszanyerte őt és levezekelte bűnét. "Most egészen az enyém vagy" - és megcsókolja.

A tanulótársak bírálata a tanár vezetésével ezúttal igen vontatottan indult meg{mindnyájukat megragadta ugyanis a sikerült ábrázolás és jellembeli érettségük semmi esetre sem haladta túl társukét. így ezúttal, korábbi vitaszokásainkkal ellentétben, többnyire az előadó tett fel kérdéseket, és csak a megbeszélés vége felé rohanták meg a hallgatók érveikkel társukat, ugyanakkor pedig saját bűneiknek is mélyére hatoltak.- Mi volt ez?- Egy ember leszámolása egy nagy, nyomasztó bűnnel, amelyet elkövetett; amióta felismerte, úgy érzi, nem képes tovább élni.- öngyilkos akar lenni?- Azzal nem tenné jóvá a vétkét.- Tehát tovább akar élni?- Jóvá akarja tenni a bűnt.- Azért akar élni, hogy jóvátegye a bűnt, vagy jóvá akarja tenni a bűnt, hogy tovább élhessen?- Nem mindegy? Ha jóvátette a bűnt, tovább élhet.- Akkor aligha tud majd tovább élni.- De ha egyszer jóvátette a bűnt?- Hogyan akarja ezt keresztülvinni?- Bűntettének inditékát, a kedvesét ki akarja törölni érzéseiből és gondolataiból.

Első ellenkérdés: - Ha kitöri! tudatából, azzal meg nem történtté tette a bűntényt? - Nincs válasz.

Második ellenkérdés: - Mit tesz, ha szembekerül kedvesével?

14 -