Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

Etűdök, életfogytiglan

I

Tehát nem tiszteltük magunkban eléggé az alkotó életet. Ezért a felelősség az önmagunk nemzette lény iránt annyira meggyengült, hogy a gyermeket csaknem megöltük.Amikor mindezt ijedten észrevettük, a szeretet, a bűntudat és az újabb fáradhatatlan munka uj életre keltette darabunkat.

Színdarabunk szive még mindannyiunkban ott dobogott. Ez a szív azonban a költői mü társadalmi igazsága, amelyet megtaláltunk és amelyet továbbítanunk kell korunk embereihez: "Változás idején a pusztuló emberek, akik nem eléggé érettek az átmenetre, elfordulnak a valóságtól és a látszat felé fordulnak." - "És ezért hallgassátok századotok valódi érverését és lélegzetét és éljetek együtt az élettel!" Ezt kellett hirdetnünk nekik.

Ismét etűdöket játszottunk, etűdöket, amelyek még mélyebbre hatoltak. így született újjá darabunk, szebben és életteljesebben, mint valahai Ápoltuk és gondoztuk és tovább tanultunk az élő művön.

Etűdök, életfogytiglan

Színészeinket pályájuk utjain az etűdök egész életük folyamán elkísérik. Késleltetik a már régóta működő színész alkotó erejének elöregedését, megőrzik fantáziájának és képzelőerőjének ifjúságát, lelkének élmény iránti fogékonyságát; ha pedig a színpadon kezdenek elmosódni nála az apróbb cselekvések, mint például az olvasás, számolás, vagy Írás, akkor ismét a szabatos előadás pontosságára kényszerítik és mindig újból kiragadják az "illusztrálás" megmerevedéshez vezető "művészetének" mindennapos csábításából. A színész számára az etüdjáték az ifjúság forrása.Együttesben felnőtt fiatal művészeink már felismerték ezt. Sőt mi több, az etüdjátéktól remélik, hogy egy napon előretörnek majd a drámai költészet felé:- 11? -I