Sz. Szántó Judit szerk.: Realizmus a színházban (Korszerű színház 90., Budapest, 1966)

Előszó (René Hainaux)

zékcssréknek nincs nagy jelentősége,a természet karneválja tovább folyik. " (A naturalizmus a szinházban

) Ennek ellenére még Zola után is sokáig a legtöbben realistának neveztek minden olyan müvet, amely külső formájában azonosult az élet szembeötlő külsőségeivel; ebben az értelemben beszélünk még mindig "realista díszlet"ről is. Amint.Hont Ferenc, a budapesti Színháztudományi Intézet igazgatója írja nekünk: "Ebbenaz értelmezésben a realizmus fogalmából ki van rekesztve mindaz, ami nem hasonlít az élet mindennapi külső formájához, tehát a fantasztikus, a meseszerű, a költői stb. Szerintünk a realizmus nem stilus, sőt, egy realista mü a legkülönfélébb stílusokban is megnyilatkozhat. Szerintünk a realizmus ismertetőjegye a belső igazság, azaz, egy mü realizmusa attól függ, hogy a mü mennyire tárja fel az élet, a valóság mélyebb, gyakran rejtett összefüggéseit - bármilyen művészi formában teszi is ezt. Mi pl. Picasso Guernicá

ját vagy Resnais hasonló cimü filmjét a realista müvek közé számítjuk, noha külső formáikban nem utánozzák a valóság belső társadalmi,pszichológiai és művészi igazságát. És nem számítjuk a realista müvek közé pl. azokat a naturalista modorban irt bulvárdarabokat, amelyekben ugy járnak, beszélnek, szeretnek és öltözködnek, mint a mindennapi életben, de belső tartalmuk nem igaz. Ami a szocialista realizmust illeti, ennek a kifejezésnek eredeti és helyes értelmezését elméletben és gyakorlatban is eltorzították a dogmatikusok. A szocialista realizmus a realista alkotói módszernek ujabb fejlődési szakasza, amelyben a valóság belső lényegének realista ábrázolása egyesül azzal a törekvéssel, hogy a valóságot a mü művészi hatásával megváltoztassák.Ilyen értelemben egyaránt szocialista realista Gorkij és Brecht is. " A realizmus jelenlegi hivei egy ponton mindenesetre egybehangzóan vélekednek: a realizmus nem "illuzionizmus". A realizmus számos ellenfele, aki jobban szeretné ezt a problémát felületesen kezelni,belekapaszkodik ebbe a fogalomzavarba. De aki nem rosszhiszemű, megállapíthatja, hogy a realizmusnak legalább két formája létezik: az egyiket statikus, a másikat harcos realizmusnak nevezhetnénk. Az előbbi Sartre-nak ebben a mondatában ismerhető fel: "... a realista sajátossága az,hogy nem cselekszik. Szemlélődik, mivel a valóságot olyannak akarja festeni, amilyen - azaz olyannak, amilyennek egy pártatlan tanú számára mutatkozik." (Situations I. 311. o.) Ami a harcos realizmust illeti, annak érdekében, hogy elkerüljük a szocialista realizmussal való azonosítását, valamint a kedélyek felborzolását, beérhetjük azzal, hogy Lukács György figyelemreméltó müvében (

Die Gegen wartsbedeutung des kritischen Realismus

, megjelent Párizs 1960. francia fordításban) keressük meg jellegzetes vonásait. "Melyek azok a tényezők, amelyek valójában megszabják egy mü stílusát és törekvésének irányát?" "... Egyáltalán nem az Írásművek technikai kivitelezésében és formai elemeibenjelentkezőkülönbségről,iUetveeLlentétről van szó - a kifejezés "for-