Sz. Szántó Judit szerk.: Realizmus a színházban (Korszerű színház 90., Budapest, 1966)

Előszó (René Hainaux)

malista" értelmében -, a különbség, az ellentét "a világszemléletben", a vi­lágról alkotott képekben rejlik, amelyeket az irók müveiken át közvetitenek nekünk, az állásfoglalásban saját világfelfogásuk iránt, az értékítéletben, amellyel e célkitűzést szemlélik. " Az absztrakt és konkrét lehetőség közötti világos megkülönböztetés ér­dekében szabad legyen tovább idéznünk Lukácsot: "... előszöris meg kell vizsgálnunk egy olyan kategóriát,amely elsőrendű szerepet játszik az embe­rek életében és következésképpen az irodalomban,amely ezt az életet tükrö­zi: a lehetőség kategóriáját, amelyet szét kell választanunk absztrakt és konkrét lehetőségre (amely utóbbit Hegel "reális"-nak nevezi). Mindenekelőtt maga az élet tanit meg bennünket arra az összefüggésre, amely a lehetőség e két fajtáját összeköti, elválasztja és egymással szembeállitja. Absztrakt vagy szubjektiv szempontból a lehetőség mindig gazdagabb, mint a tényleges valóság. Az egyén számára ugy látszik, hogy ezer és ezer lehetősége kinál­kozik, ezeknek azonban valójában csak jelentéktelen százalékát valósithatja meg. A modern szubjektivizmus a maga részéről ebben a látszólagos gaz­dagságban véli felismerni az emberi lélek igazi teljességét és bámulattal és rokonszenvvel vegyes melankőliát érez iránta; és a valóságot pedig, amely lehetetlenné teszi mindezen lehetőségek megvalósítását, egyfajta, épp ily melankolikus megvetéssel szemléli. ... Az irodalmi alkotás és főként a dráma belső szerkezetének tárgya általában éppen valamely reális lehetőség - egészen az effektiv valóságig ha­toló - betörésének leirása, amely lehetőség realizálódását a körülmények mindeddig megakadályozták. A lehetőségek csakis a döntésben és annak révén differenciálódnak és kerülnek szembe. ... Noha az absztrakt lehetőség kizárólag a tárgyban él,a konkrét lehe­tőség kölcsönhatást feltételez e tárgy és a tények valósága, valamint az élet objektiv lehetőségei között. Márpedig az utóbbiaknak mindig objektiv törté­nelmi-társadalmijellege van. Másszóval a konkrét lehetőség irodalmi ábrá­zolása elsősorban is a konkrét embereknek a külvilággal való konkrét kap­csolatukban történő konkrét ábrázolását feltételezi. Az ember koncepciójában rejlő ontológia, ahogy a dekadens irodalom­ban megnyilvánul, már eleve kizárja a szelekciónak ezt az alapelvét. Mi­helyt feltételezzük, hogy àz önmagára hagyott, magányos, az emberi közös­ségtől teljesen elszakadt egyén azonos az effektiv valóság effektiv, hiteles és legmélyebb lényegével, többé nem vagyunk képesek megkülönböztetni az absztrakt és a konkrét lehetőséget. ... Akár magában az életben, akár az irodalomban, amely ennek tükrö ­ződése, keressük az ember jellemzőit - megállapíthatjuk, hogy az emberre az a választás a jellemző, amelyet egy számára existenciálisan döntő kér­désfelmerülését követően végrehajt; tehát valamennyi konkrét lehetőség kö­zött ez az egyetlen fejezi ki lényegét. Amikor visszautasítjuk a konkrét és elvont lehetőség közötti megkülönböztetést, amikor ehhez a nivelláláshoz, az

Next

/
Thumbnails
Contents