Sz. Szántó Judit szerk.: Realizmus a színházban (Korszerű színház 90., Budapest, 1966)
A realizmus újjáéledése a német színházban (Siegfried Melchinger)
ző jogosan állítja azt, hogy ez esetben "irodalmi dokumentum" -ról van sző, noha felhasználta "az atombomba atyja" elleni per iratait. Kipphardt "az eljárás lerövidített képét kívánja adni, amely színpadon előadható és mégsem másítja meg az igazságot." Ez az egyetlen eleme a realizmusnak, mivel a valóság tényei egy megszerkesztett ábrázolásba vannak sűrítve. Ez a drámai riportázs épp ezért magasan felette áll a 20-as évek számtalan hasonló termékének, nevezetesen Hans José Rehfisch és Wilhelm Herzog Dreyfus ügyé nek, amelyet ma is játszanak. Hogy Rolf Hochhuth Helytartó ja mennyiben riportázs, azt nem is kell megvitatnunk. A vita nemzetközi szinten megszakítás nélkül folyik. De érdemes megjegyezni, hogy a darab versben Íródott. Még ha ezek a versek nem is éppen nagyon jók, mindenesetre bizonyítják, hogy a szerző félt attól, hogy realistának tartják. Bizonyos szereplők, például a sátáni "doktor" természetfölötti méreteiben expresszionista örökségre lelhetünk, noha a szerző saját bevallása szerint ellenállt a kísértésnek,hogy az eseményeket szürrealista vagy abszurd világba helyezze át. De a valóság - "a gyilkossági parancs" az ártatlanok ellen Betlehemben vagy Nürnbergben - nem teszi szükségesséa fokozást. Az anyag, amely Hochhuth rendelkezésére állt, poétizál ni sem hagyja magát: a lehetőség szerinti legszigorúbb, azaz legrealistább formához kellett volna folyamodnia. Egynémetmár régen megmutatta a németeknek, hogy milyen utat kellett volna követni: Georg Büchner, aki,Gogol mellett, a realizmus legzseniálisabb előfutára. A Danton halálá t tekinthetjük olyan mintaképnek, amelynek Hochhuthtot is meg kellett volna ihletnie. A Wozzeck, amely csak hetvenhat éwelBüchner halála után (1913-ban) jutott el színpadra és amelyet expreszszionistáhakneveztek, lehetővé teszi egy olyan realizmus definiálását, amely az idealizmustól és a romantikától egyaránt távol az igazat kutatja, anélkül., hogy a valót másolni akarná, rikítóvá tenné vagy eltorzítaná, amely az egyént a maga különösségében és jellemének ellentmondásosságában mutatja be, olyannak^ amilyen, elhelyezi a világban, amelyet szintén olyannak mutat be, amilyen, de ugyanakkor az egyénnek önmagával, másokkal, a társadalommal, a történelemmel és a sorssal való szembesítésében kifejezi az ember helyzetét a világban. Büchner módszere a sürités módszere. A Wozzeckb en több van a sorok között és a szöveg mögött, mint magukban a szavakban. Azt mondhatnánk,"koncentrikus szinház" ez, amely ebből a szempontból az antik tragédiákhoz és a japán no-játékokhoz áll közel. Ez az a költői realizmus, amelyet a német drámair ők (Dürrenmattot kivéve) manapság igen keveset tanulmányoznak.
