Sz. Szántó Judit szerk.: Realizmus a színházban (Korszerű színház 90., Budapest, 1966)
A realizmus újjáéledése a német színházban (Siegfried Melchinger)
selője, Sade márki 1789-ben aktiv forradalmár volt és csak később internálták az elmegyógyintézetbe, ahol valóban rendezett hasonló előadásokat. A második képviselője Marat, mint Weiss mondja, megelőzte korát, marxista volt Marx előtt. Szemben a szocialista realizmus elméletével, a szerző alapvetően "objektivista", mint egyébként maga Brecht is, ha az ember inkább müveit és nem doktrínáit nézi. A Marat használ realista elemeket, de lényegét tekintve azt demonstrálja, hogy az úgynevezett valóság csak a bolondoknál valósítható meg. A német szerzők mindig, még a realista formán belül is hajlamosak voltak a parabolára -tehát "normális" dialógusok és látszólag "normális" szituációk közepette is. Ezt látjuk például Siegfried Lenz (szül. 1926) Das Gesiebt ( Az arc) c. müvében. A szerző mint regényiró aratott már korábban sikereket és irt egy dramaturgiailag érdekes darabot is: a Büntetlenek et, amelyben túszként börtönbe vetett embereket erőszakkal arra kényszerite nek,hogy elárulják egyiküket, aki a diktátor ellen összeesküvést szervezett. A Das Gesicht c. darabban Lenz megint olyan ötletet Választott, amely a valóságra támaszkodhat: egy diktátor alteregójának egy kispolgárt választ, aki meglepően hasonlít rá. De a szituációk, amelyek ebből származnak, mind jobban eltávolodnak a feltételezett valóságtól. A darab igy végződik: a hasonmás, akitől a diktátor,az ő képében, még a feleségét is elvette, teljesen elveszti "az arcát". Egy már régebben, immár tiz éve irt darabnak, a már emiitett Leopold Ahlsen Philemon és Baucisá nak is a parabola az alapja. Egy békés parasztházaspár (öregek, mint Ovidiusnál) a görög fronton belekeveredik a partizánháborúba. Emberségből elbujtatnak egy sebesült német katonát; előzőleg viszont egy partizánnak adtak szállást. Agyonlövik őket. A parabola ellenére a darabnak realista hatása van. Dosztojevszkij Bün és bűnhődés ének szinpadi adaptációjában Ahlsen ugyancsak e stilus mesterének bizonyult. Mégis, legutóbbi drámájának ,a Sie werden sterben, Sire-nek ( Meg fognak halni, Felség) stilusa Ionesco A király meghal c. darabjához közelit, a parabola szimbolikája a történelmi dráma leple alatt jelenik meg. Hans Günter Michelsen (szül.í920), akit elsősorban a fiatal londoni realistákkal hasonlíthatunk össze,Stl enz és Lappschiess c. darabjainak olyan keretet választ,amelyet Beckett és Ionesco kedvel, és amely a dialógust a teljes képtelenségbe transzponálja. A romos lépcsőház mint színhely egészében 1945 valóságát idézi, de egyúttal azt a feldúlt világot is jelenti, amelyben a tönkrement emberek elvesztették önönmagukat. A realizmus benyomását kizárólag az kelti, hogy az abszurd szélsőségek nélkül Jcerül bemutatásra. Ha a parabola és a groteszkség tradíciója széles körben elterjedt, a riportázs viszont Rolf Hochhuth (szül. 1931) és Heinz Kipphardt (szül. 1922) sikerének köszönheti térnyerését. A tábornok kutya j a ( Der Hund des Generals) egy képzeletbeli per története, amelyet egy maga s rangú náci tiszt ellen indítottak, mert kutyájának elvesztése miatt a halálba küldte katonáit. Ezután Kipphardt egy "tiszta" dokumentjátékot irt: Az Oppenheimer ügy et. A szer •
