Sz. Szántó Judit szerk.: Realizmus a színházban (Korszerű színház 90., Budapest, 1966)

Realizmus? Valami dereng... (Bogdan Korzeniewsky)

Bogdan Korzeniewsky REALIZMUS? VALAMI DERENG... A realizmus bizonyára sokkal kevesebb vitát váltana ki, ha a sző definiciőja jobb lenne. Az egzakt tudományok arra késztettek bennünket, hogy - egészen a művészeti területig menően - megbecsüljük a kifogástalanul egyértelmű kifejezések segítségével lefolytatott vitákat,amelyek lehetővé teszik az emberek számára a gyors megértést. Ámde ez egy kicsit olyan,mint a fecskendő a mesterséges megtermékenyítésben; ezzel az eszközzel világra lehet hozni egy egészséges gyermeket, de csak azon az áron, hogy cserébe feláldozzuk az élet varázslatát. Elvész az az elragadtatás, az örömnek és a rettenetnek az a keveréke, amely két lényt egymás karjába vet, elvész a titokzatosság és el a költészet. A realizmust illetően viszont a titokzatosság utóbbi időben nemhogy tűnőben, hanem inkább terjedőben van. Pedig a realizmus éppen nem sorolható azon stilusok közé, amelyek szeretik a titokzatosságot. A fokozódó homály számos oka. közül az egyik az, hogy a sző elvesztette kezdeti jelentését és hogy az, ami elődeinknek realizmus volt, számunkra megszűnt az lenni. A realizmusa maga programjában azt hirdette, hogy ismeri a valóságot és azt igaz módon mutatja be. Ez egykor kétségkívül megfelelő volt. De a valóság ma már nem ugyanaz és az eszközök, amelyeket a realizmus tegnap kikovácsolt, a mai valóságot nevetséges ügyetlenséggel fejezik ki. Egy intérieur három hagyományos fala, megfelelő számú valóságos bútordarabbal, kiválóan megfelelt a polgári élet kis vagy nagy tragédiáinak befogadására. Nem hiányoltuk a negyedik falat és jóhiszeműen elfogadtuk a szinpadi utánzatot a valóság másának. Ebben az időben a szinházban bemutatott világ olyan volt, "mintáz életben"; valóságos volt. Az azóta bekövetkezett változásokat azok a békés és bölcs emberek, akik a színpadtól társadalmuk és családi életük hü tükrözését kívánták, nem láthatták előre. Háborúk, forradalmak, csodálatos felfedezések és nem kevésbé hihetetlen gaztettek az emberiség ismeretlen arculatátfedték fel. Mindez Összeegyeztethetetlen a régi civilizáció kereteivel, tehát egyszersmind a polgári lakás három falával is, amelyet a szinház, hagyományokból és rutinból, továbbra is felépít. A drámaírók megújuló erőfeszítései arra vonatkozóan,hogy korunk nagy eseményeiből valamit átmentsenek a hagyományos szinpadi formák közé, felfedték ezeknek az eljárásoknak csődjét és nyilvánvalóvá vált, hogy a régi kifejezési eszközök nem alkal-