Sz. Szántó Judit szerk.: Realizmus a színházban (Korszerű színház 90., Budapest, 1966)

Realizmus a jelenkori angol színházban (Laurence Kitchin)

Laurence Kit chin REALIZMUS A JELENKORI ANGOL SZÍNHÁZBAN A szinházmüvészetben a realizmus nem forma, hanem tendencia. írók, szinészek és rendezők ezzel a megnevezéssel illetik az élettel szemben elfoglalt magatartásukat. Ez az állásfoglalás igen fontos,mert a szinházat állandóan fenyegeti a saját konvencióiba való befulladás. Egyúttal a realizmus a fantázia kiigazitását is szolgálja; a fantázia tudniillik személyes ügy, a szinház pedig közügy. De hivatkozni a realizmusra egy dolog, valójában elérni azonban megint másik. Tom Robertsont például gyakran az angliai realizmus egyik úttörőjének tekintik, mert ő volt az első, aki színpadjainkon a nyitható valóságos ajtót alkalmazta és, mert dialógusai élethübbek voltak, mint a viktoriánus korszak közepének többi drámaírójáé. Ennek ellenére Caste c. darabja (1867) ma már nem több bájos muzeális tárgynál. Ez a szélsőséges példa figyelmeztető, hogy a "realizmus" szó gyakran csak a gondolat hiányának fedezésére szolgál. Az előidézett reakciók hevességén keresztül két esemény tanúsította annak a tendenciának a jelentkezését, amely a szinház és az élet közötti szakadék feltöltésére irányult: a Daily Telegraph hisztérikus támadása a Kisértetek ellen (1891) és A nyugati világ hőse premierjén lezajlott zavargások (1907). Ez a két darab szakított a konvenciókkal. Nem a szerkesztés konvencióival (mert nálunk nem ismeretes a formának az a vallásos tisztelete, amely kihívást lát egy alexandrinus enjambement-jában), hanem azon általánosan elfogadott szabályokkal, amelyek meghatározták, hogy nyilvánosan milyen szavak és cselekvések fogadhatók el. Ibsen darabját az öröklött szifiliszre alapozta, Synge hősnője pedig ki merte fejezni megvetését egy pappal szemben. A kiváltott heves közönségreagálás megmutatta a realizmus akkori szintjét vagy legalábbis az élet és a szinház közötti távolságot Londonban és Dublinban. Tizenkilenc évvel később az Abbey Szinházban Sean O'

Casey Eke és csillagoké

, darabja miatt tört ki ujabb zavargás (1926). Synge és O'

Casey fellépése között zajlottak le az ir polgárháborúk. Ez a két zavargás egy olyan periódust határol,amelynek döntő hatása volt a mai angol szinház realizmusára, különösen Weskerre és Littlewoodra. Az összekötőkapocs szerepét egy asszony játszotta: Miss A. E. F. Horniman (1860-1937), az Abbey Szinház alapitőja, annak a Yeats-nek egykori titkárnője, aki utolsó müveit köztudomásúan a realizmusnak szentelte. Miután 1910-ben elhagyta az Abbey-t, Miss Horniman a manchesteri Gaiety