Sz. Szántó Judit szerk.: Realizmus a színházban (Korszerű színház 90., Budapest, 1966)

Nyílt realizmus (Bernard Dort)

munkra errőlazuj realizmusról. Emlékezzünk vissza arra a díszletre, vagyis "játszó gépezetre", amelyet Allio a Tartuffe számára alkotott a Théâtre de la Citében: ebben láthatóan egyesül a naturalista leirás (egy gazdag polgár lakásáé) a szimbolikus célzattal (Tartuffe behatolása Orgon házának legmélyéig) és a történelem megidézésével (egy történelmi koréval, amely a Napkirály hatalma alatt fulladozik és bizonyos levezetést talál egyfajta erősen erotizált jámborságban). A sikernek ezen a fokán az álkifogások maguktól dőlnek össze: ez a realizmus se nem nehézkes, se nem unalmas, se nem prózai. Ez igazi szinház! Illúzió és célzatosság, valóság és költészet összefonódnak benne, s együttesen hozzájárulnak az átélt történelmi totalitás fokozatos és soha nem véglegesen lezárt feltárásához. Itt sem a hős, sem a tárgyak, sem a szerző, sem a rendező (vagy a tervező) nem mondja ki az utolsó szót. A nézővel akarják kimondatni.