Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

III. Kísérlet a szintézisre

nemos törekvéset ellenére,mesterségbeli tudás htján, á nagy mesterek alkotásai megbízható mintákat nyújtanának nekik, de ők csak torzképeket, lélektelen utánzatokat tudnak létrehozni nyomukban...

ások, akik azt hiszik, hogy egy művészeti iskolából semmi jó nem seülethetlk, az elhivatottság elvével takaróznak. Azt mondják, hogy az igazi hivatástudat mindig megvolt szervezett oktatás nélkül is, sót, legtöbbször csak megsínylette; és másfelől, ha az elhivatottság hiányzik, azt nem pótolhatja semmiféle oktatás; továbbá, ha értéktelen szellemekbe lopunk be kívülről némi fényt, ezzel csak a középszerűséget lendítjük fel.

Meglehet, hogy nem minden nagy, elhivatott művész találta meg a hozzá méltó oktatást; v&lószinü, hogy mindig boldogult nélküle is. De nem bizonyos, hogy ezt nem fájlalta, és nem bizonyos az sem, hogy az oktatás hiánya nem vezette-e tévútra bizonyos alkalmakkor vagy nem késleltette-e tehetségének megérését.

A kivételes egyéniség túlnő kora tanításán. De ez nem jelenti azt, hogy nem is kell részesednie benne. Hozzáteszi a maga géniuszát, hogy az utána következők gazdagabb örökséghez jussanak. És Így újra visszajutottunk a tapasztalatok továbbadásának, azaz a tanításnak az eszméjéhez.

De vajon igazságos dolog-e, h°gy csak a kivételes egyént vegyük figyelembe és csak azt tartsuk jogosnak, ami az ő fejlődését szolgálja? Ki meri mondani, hogy a kultúra felelősségének hordozására csak a lángész méltó?

Lehetünk egy nézeten Goethével abban, hogy csak a rendkívüli müvek a nélkülözhetetlenek. De vannak kevésbé csillogóak is, amelyekben mégis ott fénylik az egészség és az erő, amelyek szilárdan megállják helyüket és híven betöltik szerepüket, ha másban nem, hát abban, hogy megóvják az adott kor Ízlését és biztosítsák fejlődésének helyes irányát. Támogatják a kiemelkedő alkotásokat, összekötik- 90 -