Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

III. Kísérlet a szintézisre

Az uj művészi formákat mindig a szellem és a fogékonyság uj szükségletei hívták életre.

így hát világosan látható: a mai drámát olyan becsvágyak sarkallják, amelyeket a rendelkezésére álló eszközök nem támogatnak. Ezt a csalódást fejezi ki elszánt vágya: szakítani a régi formákkal. Amikor a mai dráma azt mondja, hogy ki akar törni a színházból - ennek a vágynak ad hangot. Valójában a mozgását bénító expozíciós és bonyolítási módszerek közül akar kitörni, a szándékait keresztező előadási formák és a ma uralkodó építészeti elgondolások közül, amely utóbbiak sem a színpad, sem a nézőtér vonatkozásában nem felelnek meg Immár a drámai fejlődés követelményeinek.

Gémier-t,X^ a nagy színészt,művészetének megszállottját, a színház megújulásának szenvedélyes harcosát egész életén át kisértette a látomás: teremtsünk népibb szellemű drámai formát, levegősebb színpadot, és tömeget, amely elevenebben vegyen részt a színházi cselekményben.

A nép fia volt ő maga is. Apja bőrgyári munkás, aki munkája során bekóborolta egész Franciaországot, anyja pedig az ácslegények testületének szállásadó asszonya. '

x/ Firmln Gémier /1869-1933/ kiváló francia színész, rendező és színházi vezető. Antoine színészeként kezdte pályáját, de hamarosan rendezett, majd igazgatott is. Munkásságát lelkes népszínházi törekvés hatotta át, a nagy tömegeknek akart színvonalas, emelkedett szellemű színházat játszani. Több színházat Igazgatott, leghoszszabb ideig az Odéont.

A "compagnonnage"-okról, a nagyhagyományu francia mesterlegény-szervezetekről van szó, amelyek országos viszonylatban képviselték egy-egy szakma legényeinek érdekeit, bérügyeit a munkaadókkal széniben is. A szervezetekhez tartoztak az egyes : helységeken belül az un. "mesterlegénytestületi anyák", akik ingyen adtak szállást egy-egy szakma vándorló legényeinek, szükség esetén képviselték érdekeiket és sokszor kis étkezdét is tartottak fenn számukra.- 75 -i