Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

III. Kísérlet a szintézisre

alkotások létrehozására hívna fel,azt kiáltja, hogy a színháznak meg kell találnia a maga értelmét a társadalom szerkezetében és - Itt ismét a kereszténység-marxizmus alternatívát halljuk visszacsengeni - azt mondja: a francia embernek "meg kell találnia elveszett hitét vagy pedig uj hit hívévé kell esküdnie". Érdekes. hogy ez uj hit érdekében el tudja fogadni még a művészet állami irányítását is, sőt, egyenesen kívánatosnak tartja a művészet szempontjából - amivel toronymagasan fölébe nőtt azoknak a mai "tiszta művészet-rajongóknak, akik szent borzadállyal emlegetik az "elkötelezett" művészetet.

Szilárd és egyértelmű világnézeti állásfoglalás nélkül nincs színház - ezt szűrte le egy életpálya múló diadalaiból és maradandó kielégüíetlensegéből a XX. század egyik legnagyobb polgári rendezője.Az általa felvetett döntő kérdésekre választ nem tudott adni, ezt a végrendeletnek tekinthető Írást mégis optimizmus tölti el; Copeau úgy érzi, hogy a nagy nemzeti és világkatasztrófát túlélő uj nemzedék meg fogja oldani a társadalom és vele a művészet problémáit. Copeau nem halhatott meg nyugodtan. Saját hazájában, amely megmaradt a polgári rend keretében, ezek a kérdések nem oldódhattak meg. De akUr a színház világán belül feszegetik azokat, a Copeau jelezte irányban keresgélnek; és noha a Vieux-Colombier megalapítójának nevét azok is igyekeznek pajzsukra Írni, akik a tiszta művésziességet tartják egyedül üdvözítőnek, ebből az Írásból megláthatjuk, hogy Copeau igazi "fiai és unokái" azok. akik Franciaországban és világszerte a népi, az egész társadalom problémáit kutató színház érdekében harcolnak.- 56 -