Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

II. A színigazgató

men, hogy Így kerülnek közel a mához! Valóban szép kis mulatság lenne külsőségeiben megfiatalítani azt, ami tartalmában örökérvényű és némi kis modern valószerüséggel fűszerezni azt, ami túlárad az igazságtól! A képzelet ilyen csapongásait mi nem engedjük meg magunknak. Előadásmódunk minden eredetisége - ha ilyet találnak benne - kizárólag a szöveg elmélyült ismeretéből fakad majd.

geluiitások. - A Vieux-Colombler Színház, amennyire csak módjában áll, felujitja az elmúlt harminc év műsorának legjobb darabjait, azokat, amelyeket úgy látszik nem kezdett ki az idő, és szélesebb értelemben mindazokat, amelyek jelentős dátumai a színház történetének, mérföldkövek a dráma fejlődésének utján.

U.1 bemutatók. - Amint az eddigiekből is látszik, a Vieux-Colombler Színház létét már elismert művekre alapozza. Valóban, nem táplálunk olyan illúziókat, hogy ha uj színházat nyitunk a drámai tehetség legőszintébb alkotásai számára, pusztán ezzel a ténnyel egy csapásra újjászületést idézünk elő. És azt sem képzeljük, hogy a mai Franciaországban egész sereg félreismert ifjú tehetség él, akik mind méltók rá, hogy reflektorfénybe kerüljenek és akik mér holnap válaszolnak felhívásunkra. Egyébként fenntartjuk a jogot, hogy a hozzánk beküldött uj darabokat szigorúan megrostáljuk; mert úgy érezzük, nem szolgálja hasznosan az eszményt az, a^i bátorítja a nyomába szegődő áltehetségeket.

Megesik, hogy stilus, gondolat, liraiság ürügyén az uj szerzők olyan színmüveket Írnak, amelyekben több az eleve elhatározott irodalmi szándék, mint az emberi élmény és a drámai szükségszerűség. A jószándék, a nemes célkitűzés nem elegendő. A dráma "elgondolása" és a kész dráma között maga a művészet a távolság. A Vieux-Colombler Színház nyitva áll minden kísérlet előtt, feltéve, ha azok elérnek bizonyos színvonalat és bizonyos értékkel rendelkeznek.Értéken pedig drámai értéket gondoljunk.- 44 -