Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

II. A színigazgató

Mint müértőknek és mint kritikusoknak lehet bevallott Ízlésünk} mint Íróknak, lehet egyéni irányunk; de mégsem jelentünk iskolát, amelynek tekintélye újdonságának rövidéltü vonzerejével együtt könnyen eloszlik. Mi nem hozunk magunkkal kész képletet, azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy a holnap színházának ebből a csirából kell megszületnie és kifejlődnie. Ebben különbözünk a bennünket megelőző vállalkozásoktól. Korántsem akarjuk tagadni közülük a legismertebbnek, a Théâtre Libre-nek rendkívüli jelentőségét vagy alábecsülni vezetőjének, André Antoine-nak3^ nagyságát, hiszen épp ellenkezőleg, tudjuk, mennyit köszönhetünk neki; de meg kell állapítanunk: ezek a vállalkozások öntudatlanul is elkövették az óvatlanságot, hogy cselekvésük mezejét egy szűk forradalmi programra korlátozták. Mi nem érezzük szükségét forradalomnak; szemünk túlságosan is magas példaképeken függ ehhez. Nem hiszünk az olyan esztétikai képletek hatékonyságában, amelyek havonta születnek és buknak meg kis asztaltársaságok körében és amelyeknek nagyképű merészsége főleg tudatlanságból fakad. Mi nem tudjuk, milyen lesz a holnap színháza; nem nyilatkoztatunk ki semmit. De életünket annak a feladatnak szenteltük, hogy tettekkel tiltakozzunk a mai színház minden gyáva megalkuvása ellen. A Vlemc-Colombier Színházat megalapítva menedéket készítünk az eljövendő tehetségeknek.

A. A társulat

Manapság nincs olyan társulat, beleértve az állam által szubvencionált színházak társulatait is,amelyet ne bomlasztana az irányítás és a fegyelem csökevényessége, a mohó

x</ André Antoine /1857-19^3/ a színházi naturalizmus egyik vezéralakja, a párizsi Théâtre Libre-nek, a naturalizmus legfőbb alkotóműhelyének megalapítója.- 45 -