Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

II. A színigazgató

játszik hetente. Zz a módszer lehetővé teszi, hogy sorsunk soha ne függjön egyetlen darab sikerétől, hogy állandóan fenntartsuk műsorunk színvonalát s a közönségnek olyan merészen uj darabokat nyújtsunk, amelyek hosszú távol kivívhatják maguknak az elismerést, de a repertoárrendszer segítsége nélkül kezdetben nem tarthatnák magukat a műsoron. A repertoárrendszernek végül megvan az az előnye Í3, hogy a színészek állandóan friss felkészültségben maradnak, hajlékonnyá válnak és hozzáedződnek a színészi játék valamenynyi követelményéhez.

3. A műsor

Klasszikusok. - Egyszer már megírtam, hogy mielőtt bármilyen reformot sikerre vihetnénk, először vissza kell adni a színháznak egészségét és becsületét. "Idézzük fel színpadán a múlt nagy alkotásait; hadd fogja el a mai költőket fiúi tisztelet e hely Iránt, amelynek jóhire elhomályosult és ébredjen fel bennük a becsvágy, hogy maguk is fellépjenek deszkáira."

Első gondunk az lesz, hogy különös tisztelettel övezzük az ősi és modern, francia és külföldi klasszikusokat. Korántsem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy a közönség nem ismeri őket. Ml állandó példaként hivatkozunk majd rájuz; úgy mutatjuk be e müveket, mint ellenmérget a hamis Ízlés és az esztétikai babonák leküzdésére, mint mércét a kritika Ítélete számára, mint szigorú leokét mindazoknak, akik a mai drámákat Írják és előadják. Ezeket a régi alkotásokat egyes színészek gépies szokásai és egy állítólagos "hagyomány" rutinja nagyon is gyakran eltorzítják; ml azon leszünk,hogy friss érzékenységgel nyúljunk hozzájuk. Attól azonban óvakodni fogunk, hogy "megújítsuk" őket, azaz szellemüket megmásítsuk. Soha nem jut majd eszünkbe, hogy Moliére-t vagy Racine-t közös nevezőre hozzuk a napi divattal, azon a cl- 43 -