Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)
II. A színigazgató
De a szavaknak nincs hatalmuk azon, aki megfontoltan egy eszme szolgálatára esküdött fel. Mi szerencsére úgy értük meg a férfikort, hogy nem vesztettük el hitünket semmiben. A fennállót gyűlöljük; de vannak vágyaink, törekvéseink, akaratunk is, hogy szembe tudjunk szállni vele. Az ábrándkép a sajátunk s magunkban hordozzuk azt az illúziót, amelyből vállalkozásunk bátorsága és öröme fakad. És ha azt kívánják, nevezzük meg világosabban az érzést, amely füt, a szenvedélyt, amely hajt, kényszerit, kötelez s amelynek végül engednünk kellett, hát megtesszük: a neve felháborodás. Féktelen iparosodás, amely napról-napra cinikusabban aljasitja le francia színházunkat és forditja el tőle a müveit közönséget; a színházak zöme maroknyi mulattató kezében, akik szégyentelen kereskedők zsoldjába szegődve kaparint Ják meg őket; mindenütt ugyanaz a ripacskodás és spekuláció, ugyanaz a hitványság, még ott is, ahol a nagy hagyományoknak legalább némi kis szégyenérzetet kellene sugallniok; mindenütt exhibicionizmus és egymásra duplázó blöffök teszik élősdivé a művészetet, amely haldoklik és amelyről immár szó sem esik többé; mindenütt ernyedtség, rendetlenség, fegyelmezetlenség, tudatlanság és ostobaság, megvetés az alkotással és gyűlölet a szépséggel szemben; napról-napra balgább és üresebb drámai termés, egyre megalkuvóbb kritika, mind ferdébb közízlés: ime, ez háborít fel, ez ellen indulunk harcba. Ezt a felháborodást érezték mások is, kifejezték előttünk is. De hányán adták fel lassan haragúkat a legnemesebbek közüli Vagy a megfélemlítés tapasztja be szájukat, vagy a hamis bajtérsiasság zülleszti le őket, vagy a fáradtság üti ki a tollat kezükből. Minden bizonnyal hallunk majd uj panaszokat s Jönnek fiatalok, akik újra felemelik tiltakozó szavukat... De elegendő-e a tiltakozás? Elegendő-e, ha tovább csatározunk egy vesztett ügyért, ha hasztalan élesítjük kritikánk nyilát vagy elsáncoljuk magunkat önző megvetésünk mögé? Nem ér^^üt semmit az elégedet— 36 -
