Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

II. A színigazgató

És 1913« október 22-én megvalósult a Tett; elérkezett a nagy dátum, amelytől a mai francia színház tulajdonképpeni eredetét, azaz megújulását származtatja: megnyílt a Vieux-Colombier, a Vén Galambdúc, amelynek neve összeforrt Copeau nevével, noha - valószínűleg a mester tragédiájára - életének hetven évéből mindössze hat évig állt az élén.

A korabeli szokás szerint, amely minden uj művészi mozgalom számára úgyszólván eléírta céljainak kiáltványban való hirüladását, Copeau Is megírta a maga manlfesztumát. Ez az Írás a francia színháztörténet egyik legbecsesebb dokumentuma - szárnyalóan szép, szenvedélyes, öntudatos, bátor tett; méltó nyitánya a nagy vállalkozásnak.

Emlékezve a Copeau kritikai cikkeivel kapcsolatban felvetett kérdéseinkre: az alaphang itt Is a felháborodásé. Az önálló útra lépő alkotó ugyanazt, Ugyanúgy tagadja meg, mint a kritikus. A jelentől nincs mit várnunk. Azzal, ami van, nem számolhatunk... nÉs ha azt kívánják, nevezzük meg világosabban az érzést, amely füt, a szenvedélytf amely hajt, kényszerít, kötelez s amelynek végül engednünk kellett, hát megtesszük: a neve felháborodás..."

Mégis,a dolog természeténél fogva az alkotó Immár sokkal többet árul el terveiről, elképzeléseiről, mint a hajdani kritikus. Célkitűzéseit egy szóban foglalhatjuk össze: a művészi becsületesség és tisztaság nevében száll harcba a színház ászkétlkus fegyelemben összetartott kis társulata. Szemben sok korabeli színházi mozgalommal, amely elképzelését egyedül üdvözítőnek, sőt, az egész társadalmat megváltó erőnek tartotta, Copeau óvakodik a nagy szavaktól, és leszögezi: “Mi nem érezzük szükségét forradalomnak... Mi nem tudjuk, milyen lesz a holnap színháza... De életünket annak a feladatnak szenteltük, hogy tettekkel tiltakozzunk a mai színház minden gyáva megalkuvása ellen." Ismét a valamire való reakoió hangoztatása; és noha az első két év diadalmenete nem hagy hátra megfogalmazható hiányérzetet és senki nem érezte úgy, hogy a fiatal igazgató keveset markolt - sőt, vállalkozása épp úttörő bátorságával hódított -, mégis a copeau-1 pálya elakadása valahol itt, ebben a merész és tlsztaszándéku manifesztumban keresendő. Somáin Rolland, Gémier ebben a korban a népi színházról álmodoztak; Copeau ekkor nem mondja ki ezt a szót, és később, 194-1-ben maga fogalmazza meg keserűen az avantgardizmus bukásának okát:- 33 -