Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

I. A kritikus

Írók. "Az «aber végezze el a maga munkáját; gyümölcsének gondja már nem az övé."

Ami engem Illet, semmi nem sért úgy, mintha egyetlen műfajt dicsőítenek, egyetlen modort vesznek fel és ennek javára a priori, módszeresen kizárják a drámából az emberi igazság minden más szemszögét, a szépség minden más megközelítését. Költői dráma, realista dráma,pszichológiai dráma, tételes dráma, erkölcsvigjáték, jellemvigjátók? Székét a címkéket csupán a mai sivár, szegényes iskolák és egyéniségek agyalták ki. A specializálódás nem magasabb szellemi törekvések jele, hanem épp ellenkezőleg, a szellem csődjére vall. Ne rekesszetek ki a drámából semmit, mert befogadóképessége végtelen. Szeretném, ha a most felnövő nemzedék minden becsvágyával a teljességre törne. Végtelen anyag kínálkozik az alkotó számára: a természet, a maga kusza gazdagságában; a győzedelmesen terjeszkedő élet; a mozgásában megragadott valóság, a maga mélységeivel, a valóság, amely egyszerre megfogható és rejtelmes, amely plasztikus, lirai és zenei; a világ igazsága, a világ félelmetes és bonyolult eleven szépsége. Semmi kétség, a költői géniusznak van itt miből táplálkoznia; ezt a remekművet csak költő szívhatja magába és teremtheti újjá. Drámai költő: ez

A "realista" meghatározást Copeau a század első évtizedeiben kelt elméleti Írásaiban a "naturalista" megjelölés helyett használja, követve ebben számos naturalista művész szóhasználatát is. Ilyen értelemben kell felfognunk későbbi megjegyzéseit a "realista" díszletről és színpadi gépezetről, a laposan "realista" színészi játékról. Ezt legjobban saját kritikája bizonyltja Henry Becque naturalista drámairó Párizsi nő cirnü drámájáról, amelyben többek között ezt Írja: wSzigorának, önmaga iránti igényességének köszönhető, továbbá annak, hogy semmit nem kölcsönzött másoktól, hanem mindent saját erejéből alkotott meg /ő. akiből realistát akarnak csinálni - kiemelés a fordítótól/, hogy Ëecque eredeti és önálló tehetségű alkotó..." A gyűjteményünkben közölt, jóval későbbi, 1941-ben Íródott Népi színház cirnü tanulmányban használja Copeau először a "naturalista" meghatározást, mégpedig a helyes értelemben.- 23 -