Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)
III. Kísérlet a szintézisre
szát, a maga Arlsztophanészét vagy a maga Molière-jét, felemelkedik az irodalom nagy remekműveihez. De ha ez nem lesz is Így: minden esetre legalább annak a népnek a kebelén érett meg, amelynek számára készült, erejét saját forrásából merítette, megujhodott és szervesen, természetesen fejlődött ki. Valóban uj lesz, mert valóban élő lesz. A reneszánsz korszaka alatt Itáliában rendkívüli és egyedülálló jelenség, valóságos színházi csoda bontakozott ki: a commedla dell*arte. Mint az irodalmi vígjáték szerencsés és szemtelen vetélytársa, az antik atellána*/ örököse, önnön lényege szerint pedig "a nép életének sűrűjéből" merített bohózat, ez a drámai forma három évszázadon át döntő befolyást gyakorolt Európa valamennyi színpadára. Elmondhatjuk, hogy maga szállította az alakokat az egész modern drámának. Shakespeare és főleg Molière rengeteget köszönhet neki. Hozzánk közelebb eső korokban erőteljesen áthatotta az olyan írók alkotásait, mint Regnard, Dufrény,XJÍ/ Marivaux.Befolyásától nem volt mentes Beaumarchais sem, csak úgy, mint napjainkban Pirandello. Számos tudományos értekezést szenteltek kérdéseinek és a mai színház nem ■y / ' Az atellána szatirikus, szabadszellemü római népi bohózat volt, amely állandó alakokkal dolgozott s kezdetben, mint utódánál, a commedia dell’arténál csak kanavásza volt lerögzítve. ^ Jean-Francois Regnard /1655-1709/ francia vigjátékiró; sok vásári komédiát irt a Comédie Italienne számára, de a Théâtre Fran^ais-nak is alkotott jellemvigjátékokat, köztük két főművét, a Játékost s az Általános örököst. - Charles Dufrény vagy Du Fresny /1654-1724/ franci: iró XIV. Lajos egyik kedvelt háziszerzője volt; sok szellemes rövidebb-hosszabb komédiát irt a Comédie Italienne számára. 108
