Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

III. Kísérlet a szintézisre

egy megujitója, egészen Meyerhoidig, neki köszönheti elgondolásainak legjavát.

Nos, ez a commedia összesen és együttvéve hét alaptípusból állt, melyek az idők során mindenütt elszaporodtak és többé vagy kevésbé módosultak keletkezési helyük, valamint az őket megtestesítő színészek alkotói szelleme szerint.

Minden ilyen alak maszkot viselt és jelmeze változatlan maradt, úgy hogy színpadi megjelenése nem szorult semmiféle kommentárra, semmiféle"előkészitésre". A nép ráismert, beszélt hozzá, előre tisztában volt jellemének lényegével és nagyjából azt is tudta, milyen helyet tölt majd be, milyen szerepet játszik majd a cselekmény menetében;és igy a szinjátékszerető néző egész figyelme magára a cselekményre és a játék sikerére összpontosulhatott. Magatartása némiképp hasonlított az athéni nézőéhez, aki a nagy tragédia-versengéseken jól ismerte a témákat, valamennyi költő közös osztályrészét és elsősorban az előadott müvek költői eredetiségét kivánta élvezni.

A jellemek azonosságából és fellépésük állandóságából semmiféle egyhangúság nem származott, mert a színész - akár Pulcinella, akár Pantalone, Arlecchino avagy Brighella2^ vonásait viselte - hü maradt ugyan alakjának lényegéhez, szövege továbbfejlesztésének azonban ura volt. Nem Írott szöveget mondott, hanem rögtönzött. Ezen azt kell érteni,

^ Az említett alakok mind a commedia dell'arte közkedvelt tipusfigurái; Pulcinella /francia földön Polichinelle/ horgasorru, nagyszájú, hencegő, nagyétvágyú, kötekedő alak; Pantalone velencei származású alak, köhécselő, köpködő, fukar és kéjenc öreg, valamennyi olasz Arlecchino és francia Scapin örök áldozata; Arlecchino /francia területen Harlequin vagy Arlequin/ a commedia legnépszerűbb alakja, tarkakockás ruhát hord, szellemes, tréfa- és csinykedvelő, szókimondó, furfangos népi alak, mig Brighella a maga fehér ruhájában nagyszájú és hazug szolga-tipust képvisel.- 109 -