Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)
III. Kísérlet a szintézisre
"Nem kell a mi sans-culotte-jainknak más színház,mint a természet, amelynek hivó szavára farandolát táncolunk egy évszázados tölgy lombjai alatt. Olvasni, Írni, számolni - ez kell a közoktatáshoz; öröm és egy szál hegedű - ez kell a szinielőadáshoz." Öröm és egy szál hegedű. Micsoda nyilt és becsületes program! Persze semmi kétség, hogy a mai munkásokat és parasztokat nagy távolság választja el a XI. év NivSse havának sans-culotte-jaitól. Meg aztán azt sem hiszem, hogy Anacharsis szándékát betű szerint kellene értelmezni; de el kell ismernünk, erőteljes leckét ad a szerénységből azoknak, akik népi szinház ürügyén személyes babérokra pályáznak és az egész nemzet szinjátékait uj divatnak kezelnék. • • • • Meglehetősen tanulságos, mert végtelenül szerény volt a magam tapasztalata is Burgundiában, 1925-től 1930-ig. Közönséget kerestünk. A falusi kisbiró dobolt ki bennünket, nyomában pedig fiatal tagjaink rövid "diszfelvonulással" jelentették be az előadást. Dobogónkat szép idő esetén egy köztéren vagy egy kertben állítottuk fel, kedvezőtlen időben pedig a kocsmák tánctermeiben vagy a nagy mezővárosok csarnokaiban. Arra törekedtünk, hogy előadásunk egybessék valamilyen ünnepi alkalommal és Így a nép megfelelő hangulatban legyen. És a szőlőmunkások, a földművesek, a kereskedők, a polgárok, a hivatalnokok és a várak lakói összegyűltek, hogy meghallgassanak és játékunkban közös gyönyörűséget találjanak. E közönség reagálása a lehető legélénkebb, legőszintébb s néha legmerészebb is volt; különösen olyankor, amikor szerencse vagy sikeres elgondolás folytán hálónkat a megfelelő helyen feszitettük ki, más szóval a lehető legközelebb jutottunk ahhoz, amit nézőink - ezek a korántsem elmaradott, sőt,igen .éleselméjü és természettől fogva rendkívül derűs emberek - minden erőfeszítés nélkül meg tudtak érteni és természetes módon át tudtak érezni. Legnagyobb kedvüket korántsem abban lelték, ami közönséges; de éppígy- 102 -
