Copeau, Jacques: A színház megújulása - Korszerű színház 29. (Budapest, 1961)

III. Kísérlet a szintézisre

nem nyerte meg tetszésüket életmódjuknak, erkölcseiknek laposan realisztikus ábrázolása. Az igazság és a költészet vegyítését kívánták: változatos képet jellemükről, «unkájukról és napjaikról, viselkedésük és nyelvük könnyed utánzását, hogy megbizonyosodjanak: a művész nem volt rest,hogy megfigyelje és ismeri is őket. Az előadásmód akkor volt tetszésükre, ha fesztelen volt és szabad, és fokozatosan emelkedett fel egy minden dagálytól mentes költőiségig, amelyet pantomimmai, dallal és tánccal fejeztünk ki. Vázlat volt ez csak, de pontosságát, helytálló voltát értékelni tudták és őszinte elismerésük hálában, bizalmasságban, egyfajta barátságban nyilvánult meg. A falubeliek itallal vendégelték a színészeket és ameddig csak lehetett, ott tartották őket.

Milyen magasságokat hódíthatna meg ez az egyetértő közösség olyan vidékeken, ahol a lirai témák a múlt és a népi lélek mélységeiből fakadnak és a költőnek nincs más dolga, mint hogy egyszerűen összegyűjtse és formába öntse őket?

Ebben a vonatkozásban nincs hitelesebb és erőteljesebb élményem, mint a mallefougasse-i fennsik csodálatos "pásztordrámája", amelyet Jean Gionox/ ir le Csillagok kígyója cimü könyvében, egy részét le is fordítva.

A kis kötet mottójául Giono ffalt Whitman30^ mondását választotta: "Vajon megállhatja-e helyét müved a szexes síksággal és a tengerparttal szemben?"

És ezt Írja:

"Sokszor kérdezték tőlem - valahányszor csak erről a pásztorjátékról meséltem -, hogy vajon ez a szertartás bex/ A szocialistaként induló, de később kollaboránssá vált Jean Giono /sz. 1895/ regényeiben a francia Alpok eldugott vidékein élő parasztok életét ábrázolta.

Walt Whitman /1819-1892/ kiváló haladó amerikai költő.- 103 -