Gaillard, Ottofritz: A dráma alaptörvényeiről - Korszerű színház 28. (Budapest, 1961)

A félelem és a részvét felkeltéséhez vezető utak

nézők ezt "előre nem ismertük fel". Ez segít bennünket a véletlen utólagos felismeréséhez.^

A FÉLELEM ÉS A RÉSZVÉT FELKELTÉSÉHEZ VEZETŐ UTAK

Arisztotelész a meséket "egyszerűekre és bonyolultakra" osztja. "Egyszerűnek nevezem azokat a cselekményeket, amelyekben megszakítás nélkül előrehaladó és egységes folyamatban, hirtelen sorsfordulat vagy felismerés /felfedezés/ nélkül megy végbe a kifejlós. Bonyolultnak ezzel szemben azt a cselekményt, amelyben a kifejlés felismerés vagy sorsfordulat utján, vagy mindkettő segítségével történik." Hogy ez utóbbi a tulajdonképpeni drámai forma, az kézenfekvő. Figyelemreméltó Arisztotelésznek az a Lessing által is hangsúlyozott nézete, hogy a dráma különböző elemeinek nem kell minden színdarabban a maguk teljességében megjelenniük.

A katharziat nemcsak a félelem és a szánalom együttes elemei idézik elő - Lessing egyébként a félelmet önmagunkra vonatkoztatott szánalomnak nevezi -, hanem azok a témában előforduló izgató jellegű események is, amelyekből a tragédia szokatlan története összetevődik.

/ A "csodálatosának a természetessel és a véletlenszerűvel való összekapcsolásáról Írja Goethe Schillernek 1797. augusztus 8-án, miután Schiller közölte vele az Ibikusz darvai témáját« "A darvaknak, mint vándormadaraknak, egész rajt kellene alkotniok, és ennek a rajnak kell mind Ibikusz, mind a színház fölött elszánnia; természeti tüneményként érkeznek és Így a nappal és más szabályszerű jelenségekkel egyenértékűek. A csodaszerüséget az is megszünteti majd, hogy nem szükségképpen ugyanazon a darvakról van sző« talán csak egy része ez a vándorló csapatnak és ahogy én képzelem, ez a véletlen adja majd meg tulajdonképpen a történet sejtelmes óa különleges jellegét." /szerző/- 54 -