Gaillard, Ottofritz: A dráma alaptörvényeiről - Korszerű színház 28. (Budapest, 1961)

Mégegyszer: a cselekmény

A felismerés mozzanatán Arisztotelész olyan, a tudatlanságból a tudásba vezető átalakulást ért, amely a felismerő ember további magatartására és cselekvésére nézve bizonyos következményekkel jár. Ha nem von le konzekvenciákat felismeréseiből, ez a tény is döntően feltárja Jellemét, és uj fejleményeket idéz elő a cselekvésben.

A drámai folyamat szélső esete, amikor a peripeteia és a felismerés mozzanata egybeesik, a peripeteia a felismerésből származik vagy forditva. Hiszen a felismerést közvetlenül követnie kell a felismert élettörvény elismerésének,, különben az ember a törvény figyelmen kivül hagyásának következtében elpusztul. Ez utóbbi esetben az elvakultság vagy a bűnös gonoszság tragédiájával találkozunk, amely tulajdonságokat a természet megbünteti. De éppigy találkozhatunk az önfejű ostobaság komédiájával is, amely azt hiszi, hogy a végbement fejlődésnek fittyet hányhat.

Látjuk tehát: mindkét cselekvésbeli mozzanat, a peripeteia éppúgy, mint a felismerés, nemcsak a tragédia elemei, hanem a dráma elemei általában. Mellékesen utalnunk kell arra, hogy Arisztotelész a felismerés mozzanatát egyszerű köznapi értelmében is Jelentős drámai tényezőnek tartja, például, amikor egyik ember felismeri a másikat, vagy rádöbben, hogy az illető eddig az ő számára hamis megvilágításban Jelent meg. A felismerés mindkét értelmére Jellemző példa a testvérek találkozása Goethe Iphlgeniájában.

MÉGBGYSZER: A CSELEKMÉNY

A cselekmény szövése okozza a kezdőknek a legtöbb nehézséget - mondja Arisztotelész. A nyelvi kifejezés, a "költői szépségek", de még a Jellemábrázolás terén is sokkal hamarabb érnek el sikereket. Ez ma is ismérve számta- 43 -